Kertész Imre
A száműzött nyelv
`Egy ismerősöm nemrégiben megjegyezte, hogy mást
mondok az esszéimben, mint a regényeimben, s
bevallom,
ismerősömnek ez az észrevétele annyira meghökkentett,
hogy azóta sem tudom kiverni a fejemből. Őszintén
szólva valószínűleg sohasem írtam volna meg itt
következő tanulmányaimat, ha fel nem kérnek rá. És
sohasem kértek volna fel rá, ha össze nem omlik
Európa
másik nagy totalitárius birodalma, amelyet a
szocialista melléknévvel illettek. Ez volt a hely,
ahol magam is éltem, az élet, amely teljes
valóságában
megismertette velem az illegálisnak nyilvánított
normális létezés állapotát. Az itt következő írásokat
különben nem tekintem szabályszerű esszéknek.
Műfajukat egyszer inkább a ?megközelítések? szóval
jellemeztem, ha ilyen műfaj valójában, persze, nem is
ismeretes. Részint azt akartam így kifejezni, hogy
egyik írás sem meríti ki teljesen a tárgyát,
legföljebb megközelíteni tudja; másrészt pedig, hogy
ugyanazt akarják megközelíteni, csupán más oldalról,
amit elbeszélői szövegeim is: a megközelíthetetlent.
Szabályszerű tanulmányok esetében talán kárhoztatható
eljárás ez - nem az a lírai megnyilatkozások terén,
aminek, végső soron, ezt a könyvet is tekintem.`
