Igazi vándorútra indul Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, hogy megszabaduljon a szomorúságától. Pedig jó oka lenne szomorúnak maradni: társa, Fekete Világkerülő Ember eltűnt, és az idő is megállt Hold-mezőben. A vándorút tétje tehát óriási: megtalálja-e Világkerülőt, és újra tudja-e indítani az időt?
Első útja a Rétipipitér utcába vezet, ahol százkét éve szüntelen havazik. Itt talál rá hét kunyhó lakóira, akik mind keresnek valamit. Talán ők segíthetnek? Együtt sikerülhet?
Sírós-nevetős kalandok, megrázó találkozások után minden és mindenki megtalálja a helyét, Amália pedig hazajut, és boldogan él... Aztán egy szép napon feltűnik egy virágfülű vaddisznó...
Boldizsár Ildikó végtelen derűvel szövi át a nehéz kérdéseket, vigaszt, erőt és megnyugvást adva azoknak, akik éppen az igazi vándorutak titkát keresik. A könyvet Szegedi Katalin képei teszik teljessé.
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
A tengerszemű hölgy egyike Jókai legszórakoztatóbb és legtalányosabb regényeinek. A nagy mesemondó itt saját életútján kalauzolja olvasóit a reformkortól a kiegyezés utáni időkig, emlékeit...
