Kántor Péter
Köztünk maradjon
,,Gyere, beszéljük ezt meg. Kezdjük el."
Kántor Péter új verseskötete megrendítően személyes könyv. Ez a megmentett személyesség mindig is jellemezte Kántor költészetét, a <i>Köztünk maradjon</i> nagy verseiben pedig intenzívebb, mint valaha. A könyv legerősebb ciklusát azok a hosszúversek alkotják, melyekben "a dolgok neheze" kerül előtérbe, az anya elvesztése, a folyamatosan íródó vers, a <i>"Megtanulni élni"</i> muszáj-lehetetlensége. Kántor Péter költői hangjában, világlátásában a banális és a kozmikus, a mindennapi és a különleges, az érzéki és az absztrakt elválaszthatatlan egymástól, ekképp lesznek versei ironikusan filozofikusak, egyszerre játékosak és súlyosak. Emellett - és e közben - megszólal a közügyek iránt is érzékeny Kántor, hogy politikai-történelmi kérdésekben is költői választ, azaz emlékezetes verseket adjon. Ha még ehhez hozzávesszük a könyv ragyogó képverseit, elégikus dalait, filozofikus költeményeit, az <i>Eszmélet</i>et megidéző <i>Vízjelek</i> darabjait, nyugodtan állíthatjuk, hogy a <i>Köztünk maradjon</i> az év egyik legfontosabb irodalmi eseménye. Egy nagy költészet újabb tetőpontja.