Vida Gábor
Nem szabad és nem királyi
Amikor a hely `nem szabad és nem királyi`, fölösleges
újabb jelzőket találni rá, másképpen kell élni. De
hogyan és miért? Vida hősei erdélyi emberek, akik
saját körülményeik, saját történetük foglyai,
meséjükbe általában akkor csöppenünk, amikor az élet
egyet fordul velük, amikor elkárhoznak vagy
üdvözülnek, ám az eseménynél izgalmasabb az, amit az
elbeszélői nyelv a körülményeket térképezve
kitapogat. Ez a tapogatózás, a nyelv tempója vezeti
az olvasás szertartását, így avat be az egyéni életek
mögött húzódó nagyobb egészbe: sorsba, elrendelésbe,
vagy szabadságba. Az életből mindig csak az a miénk,
amit megérinthetünk kézzel, pillantással,
gondolattal: utazás egy zord hegyvidéken, nők illatos
teste, tüdőnyi éles levegő, sosem kóstolt óbor íze,
katonák, vadászok, csavargók tudománya, messziről
vonyítás, farkas talán, közelről fénypont, nyilván
egy angyal. Csak annyira valószínűtlen, mint az, hogy
képesek vagyunk még mindig boldognak is lenne.
