A magyar rádió aranykora
A rádióról novellák születtek, ezeket kötetbe is rendezték, a rádióról dalok tucatjai szólnak ? többek között a rádiókban, sőt filmekben is fontos szerephez jut a kis fekete doboz (Rádió aranykora, Jó reggelt, Vietnám!). A rádió Ottlik Géza képzeletét is megmozgatta, számos szöveget írt a Rádió számára. A Rádió című gyűjteményes kötet több, eddig kiadatlan írást gyűjtött össze, (néhányat ismerünk- többek között a Próza című kötetből) a könyv irodalomtörténeti jelentősége tehát vitathatatlan. Kevesen tudják, de Ottliknak a háború utáni koalíciós években Huszonöt év magyar irodalma címmel saját műsora vezetett a Kossuthon, sőt státusza volt a drámai osztályon, és már 1938-ban novellát olvasott fel. Tehát az Ottlik-féle eleganciától cseppet sem állt távol a rádió, a hatalmas mikrofonok, és felvevő gépek harmonizáltak legendás zakójával.
Ottlik egyébként kreatív szerkesztő volt, ott van például a Pesti képeskönyv - Képek a századeleji Budapest című műsora, melyben a magyar irodalom Pest és Buda képének rajzolata jelenik meg. A rádiós műsorokat afféle irodalom-népszerűsítő hévvel, szívvel-lélekkel szerkesztette, egészen 1947-ig, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy kinyílt a kapuja ? Márait idézve ? a bolsevista pokolnak. Utána önkéntes száműzetésbe vonult, interjúkat ritkán adott, bizalmatlan lett, leellenőrizte mi kerül adásba.
A Rádió irattárából és Ottlik hagyatékából előkerült anyagok mesterien megírt, népszerűsítő szövegek, érezhető, hogy közérthetőbbre csiszolta az író a mondatait, profi volt, tudta, hogy a hosszú és bonyolult szavakat, mondatfűzéseket nem bírja el a mikrofon.
Olvashatunk Hevesi Andrásról, aki majdnem olyan titokzatos figurája volt a magyar irodalomnak, mint a nyilatkozatokat rendre elhárító Ottlik, de újra felfedezhetjük Cs.Szabó Lászlót, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Némreth Lászlót. Kiderül, hogy Ottlik mennyire szerette a magyar költészetet, és csak sajnálni tudjuk, hogy elveszett egy Kosztolányiról szóló műsora.
Ottlik a könyv elején a rádióesztétikáról elmélkedik, Máraival rokon hangütéssel moralizál a magyarság műveltségéről, de a legtöbb írás a felolvasásra készült szövegekből áll, melyek könyvbe szerkesztve ugyanolyan élvezetesek, mint egy batár rádiókészüléken hallgatva, melynek sárgás fényét megigézve bámulták eleink. A könyvből csak egy valami hiányzik, egy hangoskönyv, azaz: Ottlik hangja. Kiadvány: Ottlik Géza Rádió Magvető Kiadó, 2009
Forrás: Poós Zoltán kulturpart.hu 2009.08.02.
2009-08-25 12:27:42
|
|
|
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
|
|
Virtuóz stílusgyakorlatok
A stílus maga az ember? Szvoren Edina új kötetében a közkeletű mondást fordítja ki. Nádas Péter-, Krasznahorkai László- vagy Tompa Andrea-mondatok olvashatók itt, amelyeket nem Nádas, Krasznahorkai...
|
|
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
|
|
„mindennap kell egy kis kattantság”
Szabó T. Anna könyve gyerekeknek, nagy testvéreknek és szülőknek egyaránt szól. A Dudorászó fejezeteiben reggeltől estig, a hétköznapoktól, hétvégéktől az ünnepekig és a vakációig...
|
|