Závada Pál: Rossz látni, hogy a soraim aktuálisabbak, mint gondoltam (Telex.hu)

„Nem akartam ennyire közeli vagy direkt lenni, és azt, hogy a nagyváradi-berlini történetem már-már tanmesének vagy tandrámának tűnjön” – mondja Závada Pál Kossuth-díjas író, akivel nemrég megjelent verses regénye, az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin kapcsán Az ember tragédiájához fűződő emlékeiről, a madáchi nőkép dekonstruálásáról, a formai kötöttség és a sűrítés kényszerének felszabadító erejéről, Réz Pál és Esterházy Péter szerepéről, a fikciós Závada-univerzum átjárhatóságáról és a záró jelenetsor lehetséges Orbán-párhuzamáról beszélgettünk.

Alkotói pályáját dokumentumprózával kezdte (Kulákprés), regényekkel folytatta (a teljesség igénye nélkül: Jadviga párnája, Milota, Idegen testünk, Természetes fény, Hajó a ködben), és közben írt színdarabokat (l. Janka estéi) is. A verses regény mindeddig hiányzott a repertoárból.

Ez így van, bár némely színdarabjaimban voltak dalszövegként vagy kórusok szövegeként kötött formában megírt sorok. Az Apfelbaumot azonban nem versnek tekintem, mert nem líra, hanem történetmesélés ebben a kötött formában is, tehát epika. Hasonlóan építkezik, mint bármely regényem: ennek is van története, ebben is vannak figurák. A regényeknél megszokott recepttől annyiban tértem el, hogy próbáltam magamat tartani ahhoz a drámai jambikus formához, amit a klasszikus drámaírók fedeztek fel és gyakoroltak évszázadokon keresztül, és amiben Madách is írta Az ember tragédiáját. A 11 és 10 szótagos jambikus sorokból építkező verses regény közvetlen előzménye ugyanakkor a Madách-tragédia újraértelmezésére szóló meghívás volt: a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére négyen – Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és jómagam – írtunk egy-egy 20. századi történelmi színt.

Ezt a darabot ugyebár 2021 szeptemberében mutatták be Az ember tragédiája 2.0 címmel, és mondjuk el, hogy a Színházi Dramaturgok Céhe az évad legjobb drámájának választotta. Hogyan keletkezett-formálódott a berlini-nagyváradi színből az Apfelbaum?

[…] A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz Attila, Telex.hu, 2022. 04. 01.

2022-04-01 14:57:52
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
Virtuóz stílusgyakorlatok
A stílus maga az ember? Szvoren Edina új kötetében a közkeletű mondást fordítja ki. Nádas Péter-, Krasznahorkai László- vagy Tompa Andrea-mondatok olvashatók itt, amelyeket nem Nádas, Krasznahorkai...
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
„mindennap kell egy kis kattantság”
Szabó T. Anna könyve gyerekeknek, nagy testvéreknek és szülőknek egyaránt szól. A Dudorászó fejezeteiben reggeltől estig, a hétköznapoktól, hétvégéktől az ünnepekig és a vakációig...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ