Krasznahorkai László hatvanadik születésnapja alkalmából a Háború és háború első teljes kiadását, benne a Megjött Ézsaiás című levéllel.

A kötetet bemutatja és a szerzővel Szegő János beszélget január 8-án 17 órakor az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45.)

Keresztury Tibor köszöntője:

Magányos cédrus - Krasznahorkai László 60
2014. január 5.

Aki megérti, fel meri fogni, amit állít, annak azért elviselhetetlen, aki pedig nem érti, vagy önnön nyugalma érdekében nem akarja érteni, annak meg azért. Felkavaró. Megrendítő. Sok. Irritáló. Nehéz. Járatlan út. Veszélyes terep. - A 60 éves Krasznahorkai Lászlót Keresztury Tibor köszönti.

Életműve folyamatos, végtelenül szelíd, mégis a végsőkig kitartó, elszánt provokáció. Jelenléte a kezdet kezdetétől nem illik a környezetbe, mégsem enged, könnyít, lazít szemernyit sem annak érdekében, hogy ismerősen tájjellegű legyen. Szólista, nem zenekari ember: hömpölygő mondatfutamai az elsötétedő világ finomszerkezetéről, érvényüket vesztett törvényeiről, a veszteség helyén tátongó őrjítő hiányról adnak híradást egy olyan közegben, melynek se kedve, se szándéka, se nyelve nincsen hozzá, hogy szembenézzen vele. Botrányosan kilóg ebből az egészből: úgy van jelen, hogy nincs jelen, mert szétfeszíti a jelenlétet legitimáló kereteket. Nem pusztán arról van szó, hogy művészete megosztja a szakmát: a kivételes terjedelmű, több kötetnyi recepció ellenére máig nem lett integráns és szerves része a kortárs magyar irodalom szövetének. Hívei és rajongói kultikus ikonná emelik, kritikusainak túlfeszített, prófétikus, mo­no­logikus. Aki megérti, fel meri fogni, amit állít, annak azért elviselhetetlen, aki pedig nem érti, vagy önnön nyugalma érdekében nem akarja érteni, annak meg azért.

Felkavaró. Megrendítő.
Sok. Irritáló. Nehéz.
Járatlan út. Veszélyes terep.

Krasznahorkai László könyvei a formátum, a nagyszabás gesztusai révén folytonosan emlékez­tetnek valamire. Hatásának legfőbb titka, hogy nincs kimondva deklaratív módon, hogy mire: az üres helyet az olvasónak kell kitöltenie. Néha felsejlik, hogy van irány, kivezető út a reális, józan univerzumból, de megoldást, megnyugtató válaszokat Kelet és a transzcendens, metafizikai elem sem ad. Bejárunk tájakat, távoli világokat, mélységeket, magasságokat, de végül mindig ugyan­oda érkezünk. Ez a próza egyszerre tágasan elemelt és vaskosan röghöz kötött. Evidensen itt gyökerezik, ebben a végtelen esők áztatta sáros talajban, léte mégis teljességgel indokolatlan és megmagyarázhatatlan.

Cédrus az őshonos flórában.

Nem lehet nem észrevenni, és nem lehet tőle eltekinteni.

Ma lett hatvanéves. Isten éltessen, Laci!

Keresztury Tibor

Forrás: Litera.hu, 2014. január 5. (http://www.litera.hu/hirek/maganyos-cedrus-krasznahorkai-laszlo-60)