Január 19. 19.00
FELCSERÉLT ÉLETEK – Veiszer Alinda vendégei: Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár és Zoboki Gábor építész.

Nádasdy Ádám a nyelvtudomány kandidátusa. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol-olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Több kötetben jelentek meg versei. 1990-ben Déry Tibor-jutalommal, 1993-ban Graves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Budapestért díjat „a magyar nyelvről való korszerű, tudományos igényű gondolkodás terjesztésében végzett eredményes munkájáért és műfordításaiért”, valamint a Szépíró Díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal jutalmazták „költői és bátor szellemű műfordítói munkásságáért”. Színdarab-fordításait – köztük Shakespeare-drámákat – több színház játszotta, játssza.

Zoboki Gábor Ybl Miklós-díjas építész, a Művészetek Palotájának fő tervezője 1963-ban született. Jelentős tervpályázatok díjnyertes tervezője, háromszor nyerte el az Év Háza díjat. A Müpa tervezéséért számos elismerést kapott, köztük a FIAPCI, a legrangosabb nemzetközi ingatlanszövetség Prix d’Excellence díját, amelyet a szakma Oscar-díjának is neveznek. Az építészeti minőség és fantázia tekintetében nem kevésbé jelentősek más megvalósult középületei és lakóházai. Szenvedélyesen szereti a zenét, a Zeneakadémián zenetörténetet is tanult két évig. 2012-ben a díj alapításának 10. évfordulója alkalmából Jubileumi Prima Primissima Díjat vehetett át.

A rendezvény Facebook-eseménye »

Január 26. 19.00
Parti Nagy Lajos: HŐSÖM TERE - a szerző felolvasóestje a KékSzobaHallban.

„Elhallgatott, hosszan csóválta a fejét, nézett be a szobámba a vállamon keresztül. Szép kis szoba, sóhajtotta, príma lakályos. Kis lakáj a nagy Duna mentében, hehe. Azért ő se tisztára vajbunkó ám klasszikusokban! Majd meglátom. És, nézzenek oda, micsoda egy panorámajellegű a kilátás. Szabadság térre és satöbbire. A téma az utcán haver, ugye? Fölpumpáljuk, megírjuk. Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”
„Arról szól a történet, hogy az egyes szám első személyű író házában nagy dolgok mennek, a szomszédban, távolról tán mint galambok, éldegél egy galambpár, közelről annál rettenetesebbek a tisztabúza (ez valami olyasmi, mint a hosszú kés) éjszakájára várva, a galambok hatalomátvételét készítik ügyesen elő. Cselekedeteikből, szövegelésükből (itt ugye akkor helyben is vagyunk, PNL szövegeléséből) nagyon is karakteresen rajzolódik ki egy látszólag kortipikusnak tetsző, valójában bántóan örök emberi csoportozat. Félelmetes falka, most hadd ne soroljam, hogy hol mindenütt ütközhetünk beléjük, ha egy regényt leteszünk és tartalmi öleléséből kibontakozva, a való világ talajára helyezkedünk. Talaj menti gondolatok környékén szerveződő sötét erők, gyávaságból, gyengeségből, butaságból összerótt mozgó és gyorstüzelő bunkerek népe.
(…)A Hősöm tere nagyon egész. Egészolvasmány. Visz a mese, visz a hangja, sodornak együtt. És nevetni is lehet, az elejétől, rajta.
(…)Szóval olyan könnyűnek látszó tárgy, amit ha felemelsz, nem bírod letenni. Csak megírni lehetett nehéz. A végére idemásolom az elejét, úgy könnyebb lesz mindenkinek elkezdeni.
»A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.«" (Turcsányi Sándor, Magyar Narancs)

A rendezvény Facebook-eseménye »