 Felolvasóest - Kertész Imre
DECEMBER 5-ÉN, SZERDÁN 20 ÓRAKOR
Kertész Imre felolvas és dedikál a Nemzeti Színházban
 Kertész Imre az első író, aki felolvas és dedikál a Nemzeti Színházban–az irodalmi Nobel-díja 5. évfordulójának ünnepén.
„…1955 egy szép tavaszi napján váratlanul arra a gondolatra jutottam, hogy egyetlen valóság létezik csupán, ez a valóság pedig én magam vagyok…” – Kertész Imre, A stockholmi beszéd
A K. dosszié „önéletrajz két hangra”: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről – szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy a kettő szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és honnan fikció? Szolgálhat-e az irodalom tárgyául az egyénileg megélt borzalom és boldogság, és mennyiben tartozik ez az „egyéni” mindnyájunkra, akik olvasunk – akik őt olvassuk? Milyen korban nőtt fel, milyen másikban lett íróvá? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit, mennyi szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról. „Egészében véve, én a derű pártján állok” – mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan „botrányos”, mint Kertész Imre egész életműve. (Részlet a K. dossziéból) „Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, hogy ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem. S ha ez a nyersanyag eléggé komornak látszik is, a forma megváltja és örömre fordítja. Írni ugyanis csak az energiák bőségéből, tehát örömből lehet; az írás – ezt nem én találtam ki – felfokozott élet.” KERTÉSZ IMRE művei Sorstalanság (1975) A nyomkereső (1977) A kudarc (1988) Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) Az angol lobogó. Elbeszélések (1991) Gályanapló (1992) A Holocaust mint kultúra. Három előadás (1993) Jegyzőkönyv (Esterházy Péter: Élet és irodalom című művével egy kötetben, 1993; uez a két írás Egy történet címmel, 2002) Valaki más. A változás krónikája (1997) A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Monológok és dialógok (1998) Sorstalanság filmforgatókönyv (2001) A száműzött nyelv. Esszék (2001) A stockholmi beszéd (2002) Esterházy Péter – Kertész Imre – Nádas Péter: Kalauz. Esszék (2003) Felszámolás (2003) Hangoskönyv – Válogatás (2005) K. dosszié (2006) Világpolgár és zarándok (2007) Sorstalanság – Hangoskönyv (2007) Idézetek a K. dosszié kritikáiból: „A tájékozódás nulla pontját célozza meg, ahol kizárólag a véletlen irányítja az eseményeket. Amiről beszél, azt megtisztítja. Nem egyszerűsít, mégis ilyen egyszerűnek tűnő mondatokat találunk: »Auschwitz után fölösleges ítélkeznünk az emberi természetről.« És ez egészen más mondat, mint a híres Adorno-féle. Annak - ha jól megnézzük - éppen az ellenkezője. Éles, nehéz, kegyetlen: tiszta. Valamikor két ember beszélgetett, van róla hanganyag, talán egy szép napon nyilvánosságra kerül. Ez a könyv viszont más történet: két kitalált ember beszélget Kertész Imréről, a 64291-es számú fogolyról és a Nobel-díjas íróról. A valóságnál semmi nem tud jobban elkábítani. A fikciónak a K. dossziéban az a szerepe, hogy kijózanítson.” – Selyem Zsuzsa, Élet és Irodalom, 2007 jan. 12. „A K. dosszié, melyben Kertész önmaga ellenfeleként néz magával farkasszemet, mégis egyfajta kísérlet, hogy újra megtalálja a kapcsolódást az emberiséghez, önmagát individuumként, saját történetének szubjektumaként határozza meg - hogy a »sorstalanság«-ban, melyre először a fasiszta, majd a kommunista zsarnokuralom kárhoztatta K.-t, az írót, felfedezze egyéni sorsának körvonalait. (...) A K. dosszié egy sorstalan élet elégiája, de az irodalomhoz szóló himnusz is egyben, hisz az irodalom a legbiztonságosabb hely a sorsok számára. »Kitagadod magad a saját történetedből« - veti egy helyen a kérdező a válaszoló szemére. És ő azt feleli: »Erről szó sincs. Csak nem a történetben van a helyem, hanem az íróasztalnál.« Mindkettőjüknek igaza van. Ez a könyv rá a bizonyíték.” – Andreas Kilb, Frankfurter Allgemeine Zeitung (2006. okt. 4.) (...) A K. dosszié. Nyomozás című művében, melyben önmagát faggatja, Kertész Imre iskolapéldáját szolgáltatja annak, hogyan kell kérdéseket feltenni. Ügyesen megválasztott cím, azonban mégsem felel meg a szövegnek: a K. dosszié nem hideg kihallgatás, hanem kiváló példa arra, hogyan kell interjút készíteni. Ez a könyv párbeszéd. Kertész, a kérdező, kiváló érzékkel tudja, mikor kell valamit tovább firtatnia, illetve mikor nem szabad faggatnia Kertészt, a válaszadót. A K. dossziét kötelező olvasmánnyá kellene megtenni minden újságíró-iskolában. (...) – Franziska Augustein, Süddeutsche Zeitung, 2006. okt. 6. Jegyek válthatók: Nemzeti Színház Jegyiroda, Budapest VI., Andrássy út 28. Telefon: 373-0963; 373-0964; 373-0995; 373-0996. E-mail: szervezes@nemzetiszinhaz.hu Nemzeti Színház Jegypénztár, Budapest, IX., Bajor Gizi park 1. Telefon: 476-6868 Online: www.nemzetiszinhaz.hu Valamint az ismert jegyirodákban. |
 |
|
