Csupa színház ez a könyv, alakítások és végzetek, halál és szerelem – színpadon és lakásban egyszerre. Móricz Zsiga bácsi évtizedekig nyögte a népi realista író igáját, magára valamit adó hippi kezébe nem vette, és hasonlóan keményen bántak Zsiga bácsival a 90-es évek is. Csak az olvasta, akinek kötelező volt. Kihasználta, fölhasználta a politika, és ezt a jármot nem volt egyszerű levetni. Aztán nagyon lassan sikerült mintha sikerült volna.

És most nem olyan régen megjelent a Naplók az első kötete (pontosabban már volt egy 19-es ízelítő). Szédülést okoz, vérbőséget és szívdobogást. De nem forduljon senki a gyógyszerészéhez, inkább tegye mérlegre a saját életét, házasságát.

Móricz grafomán volt, azt is leírja, hogy már nem bír többet írni. A Naplók azért többes szám, mert darabos, szétesik: üzenetek, levelek (lemásolja a saját szerelmes leveleit!), versek (azok sajnos nagyon gyöngék), mosócetlik, és temérdek szilánk egy szétbomló házasságból. 1924-25. Móricz első felesége Holics Janka, lányainak édesanyja 25-ben öngyilkos lesz. Beteges (és jogos) féltékenysége a halálba kergeti.

1925. III. 8.: „Ha a nő kiábrándul a férfiből, föltétlenül kidobja. Ha a férfi kiábrándul a nőből, de az őbelőle nem: nem tud menekülni. A nő addig tartja meg őt, amíg neki kell. A férj olyan, mint egy háziállat: be kell zárni az ólba a házasság karámjába, etetni, vakargatni, fejni, és ha egyszer kiugrik, az egész személyzet rögtön fusson utána (…). Minden szerződést úgy kell megkötni, hogy a legalaposabban megtárgyalt pont az legyen, hogy szükség esetén hogyan fognak szakítani. Így kell megkötni a házassági szerződést is.”. Innen indulunk. Móricz a színpadi szerző beleszeret a gyönyörű színésznőbe, Simonyi Máriába.

A napló szerelmi háromszög, pusztulás, féltékenység, egy házasság el nem hált és elhált éjszakái, Móricz legintimebb titkai. Csak annak javallott, aki bírja a házasságot, és szeret kukkolni. A többiek hagyják későbbre.