Ljudmila Ulickaja legújabb könyve, amely az Imágó munkacímet viselte, Zöld sátor címmel jelent meg az elmúlt év végén Oroszországban. A különleges, mozaikos szerkesztésű regény három iskolai jó barát, három tehetséges fiatalember: egy költő, egy fotográfus és egy zenész párhuzamos életútját követi végig magánéleti, szerelmi hányattatásaikon, szakmai karrierjük megbicsaklásain és társadalmi-politikai szerepvállalásuk viszontagságain keresztül. A történések helyszíne döntően Moszkva, ideje pedig a Sztálin halálával, illetve a XX. pártkongresszussal kezdődő „olvadás”, majd a Brezsnyev pártfőtitkárrá választásával beköszöntő „pangás” időszaka.

            A regénynek két, látszólag egymástól távol álló, de a főhősök életével nagyon is szorosan összefüggő témája van. Az egyik az a gyakran életre-halálra zajló macska-egér harc, amelyet a korabeli politikai „másként gondolkodók”, a „disszidensek” folytattak a szovjethatalommal. Megelevenedik a lepusztult, cigarettafüstös, vodkabűzös társbérleti szobákban folytatott konspirációs beszélgetések világa, a társadalomból kirekesztett vagy azon önként kívül rekedt „munkakerülők” életsorsa, sorjáznak a szamizdatos kiadványok létrehozásának, terjesztésének, külföldre juttatásának jelenetei, elénk tárulnak a rendőrségi kihallgatások, házkutatások, beszervezési kísérletek és Nyugatra disszidálások epizódjai.

            A regény másik fő témája pedig az, ami az írónőt az utóbbi időkben – meggyőződése szerint a napjainkban is megnyilvánuló aktualitása okán – erősen foglalkoztatja: a történelem során újra és újra felbukkannak olyan nemzedékek, amelyeknek tagjai nem tudnak vagy nem akarnak valódi felnőttekké válni. Ulickaja sok oldalról megmutatja könyvében ennek a nemzedéki „infantilizmusnak” társadalmi, pszichológiai és biológiai okait, anélkül, hogy e nemzedékek felett ítéletet próbálna mondani.

            A regénybéli életsorsokban úgy fonódik össze a két téma, hogy a főhősök, miközben „igazságos” küzdelmet folytatnak egy abszurd hatalmi gépezet ellen, képtelenek felnőtt módra viselkedni és gondolkodni: mind magukkal, mind szűkebb környezetükkel szemben mindvégig megmaradnak ugyanolyan felelőtlen kamasz fiúknak, mint amilyennek a regény elején, tizenhárom évesen, Sztálin temetésekor mutatkoztak. (Innen a mű eredeti címe, az Imágó is, amely a lárvából kifejlődött ivarérett rovar létformájára utal.)

            Ljudmila Ulickaja ebben a végtelenül szomorú, ugyanakkor kacagtatóan mulatságos könyvben továbbra is felmutatja azokat a prózaírói erényeket, amelyek miatt több millió lelkes olvasója van szerte a világon: a szórakoztató történetmondást, a plasztikus alakteremtést, az érzékletes környezetábrázolást.