Filip Florian 1968-ban született. Dolgozott újságíróként a Cuvîntul című kulturális magazinnak, tudósított a Szabad Európa Rádiónak és a Deutsche Wellének. 2006 májusában a Literarisches Colloquium Berlin vendége volt. Bukarestben él a feleségével és a fiával. Ezzel a regényével egyaránt elnyerte a România literară magazin és az Anonimul Alapítvány legjobb elsőkönyvesnek járó díját és a Romániai Írószövetség legjobb elsőkönyvesnek járó díját.

Filip Florian könyve egyszerre detektívregény és bámulatosan anekdotázó balkáni próza; történelmi tényeket mutat fel, de épp csak olyanforma pontossággal, mint a legnagyobb dél-amerikai regényírók. Helyenként a metafizika területére lépdel, másutt megmarad a realitás világában: egy az Oszták–Magyar Monarchia és Ó-Románia egykori határán fekvő kisvárosban, ahol a római erőd feltárásakor hatalmas tömegsírra bukkannak. Milyen időből származhatnak a csontok? Ennek felderítésével foglalatoskodik a fiatal régész, az öreg katonai ügyész, az egykori politikai fogoly, sőt az argentin csontszakértők is. Az író a briliáns történetbonyolítással egészen a legutolsó mondatig képes fokozni olvasói kíváncsiságát.

Az íróval András László, Babiczky Tibor és Bartis Attila beszélgetnek. A belépés díjtalan.

Időpont: 2008. január 24. csütörtök, 18h
Helyszín: Budapest XII., Ráth György u. 4.

Részlet a regényből:
„A gödröt rengeteg ember vette körül, többségük egyenruhát viselt. A másodszori megállásnál, amikor úgy érezte, hogy a szél erősen és melegen fúj (márpedig a szélnek esze ágában se volt elcsitulni), felemelte jobb kezének mutatóujját, s elmondta azt a mondatot, ami szerinte mindent magába foglalt, s ami nem volt több, mint egy egyszerű kijelentés Isten Anyjának alászállásairól. Szavait nem hallották a völgyben, nagy zsivaj volt a tömegsír körül, és egyébként a hangok felfelé, nem pedig lefelé szállnak, de még ha tisztán hallhatón el is jutnak odáig, nem lehet tudni, hogy az egyenruhás emberek tényleg megértik-e, holott a szerzetes felé néztek (megütötték egy kolostor oldalában, feltuszkolták egy kamionra és kényszermunkára ítélték, tizenhat éven át keresték a nyomát, és nem tudták elkapni, hogy később megmártsák mindenféle mocsokságban, és most néhány perc alatt részesei lehettek annak, ahogy misézik, tömjénfüsttel hinti meg a csontokat, koponyákat, és az ő lehajtott vagy le se hajtott, fedetlen fejüket).”