Eltűnt a gyerekkori ég. Eltűnt alóla a ház, az utcalámpák, és el a bokrok is. Ebből a hiányból lát neki felépíteni az egészet az emlékező: az anyai kötődés hiányából, a kimaradozó apa üres ágyhelyéből, a titokzatos felnőttirodalmat rejtő szekrény elzárt kulcsából, a forradalmat látott kórház kitört ablakaiból, muszájkérdések és értő válaszok nemlétéből.

Zsámboki Mária állhatatosan kanyarítja novellákká felnőttkori gyerekrajzát, ahol múltbéli birodalmának teljhatalmú őreként részleteket nagyít, zsugorít, eltüntet és sosemvoltat varázsol. A tetszőleges válogatás múlt századi levegőjébe házi mustár, napmeleg paradicsom és nápolyi boszorkánylikőr illata vegyül. Zsámboki, aki Esterházy, Hajnóczy, Krasznahorkai fáradhatatlan szerkesztőjeként, műfordítóként és álnéven jegyzett regények szerzőjeként évtizedekig mindig egy lépéssel mögötte állt a még láthatónak, korai halála után néhány hónappal kötetté szerkesztett, aprólékos, halk történeteivel végre magáról is mesél.

Forrás: hvg.hu