„Nagy, fekete papír készül, / fehér volt, de feketedik, / Nagy, fekete papír készül, / lassan megelevenedik, / Nagy, fekete vihar készül, / nappal volt, de esteledik, / Mire a nagy vihar elül / már valóban esteledik” – Sötét színeket fest Kemény István verse A néma H-ból, de nem kevésbé sötét tónusúak Tóth Krisztina sorai sem a Halak éve című versből: „Csöndben sötétben fekve ülve várva aludva éveket. / Éltem mintha a hó alatt mint egy lavinalepte házban.”

Az est vendége két költő tehát: Tóth Krisztina, aki Békés Pállal közösen Hasítás címmel jelentetett meg antológiát, melyben huszonhat zenerajongó kortárs író magyar rocknovellája olvasható, Tóth Krisztináé Doors címmel; és Kemény István, aki a 80-as évek Budapestjén játszódó Kedves ismeretlen című regényén túl – amelyből képet kapunk az akkori fiatalság életéről – Kiss Tiborral (Quimby) közös produkciókat is magáénak tudhat. Kemény írja, az esten pedig feltehetően kiderül, igaz-e a versbéli állítás, mely szerint „Nem dőlt össze / Nem dőlt össze a világ. / Ez már nem az a világ, / ami összedől. // Az tényleg szakadék, ami megnyílt, / de ami csak megingott, az / nem dőlt össze, sőt.”

Moderátor pedig Lévay Balázs.

 Forrás: mucsarnok.hu