Erdős Virág kortárs irodalmunk legeredetibb hangja.
Erdős Virág megkerülhetetlenül és botrányosan jó szerző, bár, mi sem áll távolabb tőle, mint a botrány, az eredetieskedés vagy a feltünősködés. Arról van szó, hogy írásai egyszerre ütnek sebet és gyógyítanak, mondatai pedig olyan mélységekre nyílnak, hogy a bátor olvasó is beleszédül.
Ez a hang bizony elég szokatlan ebben a mi unalmasra szabályozott, agyon esztétizált irodalmunkban. Mit szeretek Virág írásaiban? Elsősorban azt, hogy humorral álcázza csapdáit, iróniája nem cinikus és savanyú, mint valami kisebbségi komplexus, vagy felsőbbrendűségtudat, hanem szeretettel- és részvéttel teli.
De majd meglátják, úgy esünk bele Erdős Virág lenyűgöző ívű mondat- és mesecsapdáiba, hogy csak na. És a szerző mintha -előre, közben és a végén is- valami szférikus regiszterben folyton az elnézésünket kérné. Óvó tekintetét mindig a hátunkba érezzük, mintha azt mondaná: drága gyermek, én hazudnék szívesen, de nem tehetem, ugyanis: c'est la vie.

Könyvei: Lenni jó, Másmilyen mesék, és az Euridiké a Magvető Kiadónál jelentek meg.

Börcsök Enikő titokzatos művész. Csak paradox jelzőkkel tudnám azt a lenyűgöző feszültséget méltatni, ami lényét, fellépését, játékát jellemzi. Szedált sikoly. Éles bársony. Zsigeri irónia. Matt fény. Többet nem írhatok, jöjjenek, hallgassák meg az Irodalmi Centrifugában!