A kötetbemutató bevezetőjeként a Magvető Kiadó igazgatója, Morcsányi Géza kifejezte büszkeségét és örömét, hogy náluk jelent meg Kertész Imre új könyve. Továbbá elmondta, hogy a szerző betegségével küzd hősiesen, ezért nem lehet jelen. A bemutató előtt és után Bartis Attila olvasott fel a könyvből, kiváló érzékkel válogatva ki a részleteket.

Szegő János első kérdése, hogy mennyire fikciós napló a Mentés másként, csak látszólag volt elméleti. Ugyanis konkrétan arra utalt, hogy a könyv Kertész Imre azon éveit érinti, amikor megkapta a Nobel-díjat, de utólag, vagyis szerkesztve kapjuk meg akkori benyomásainak feljegyzését. Sándor Iván erre rögtön leszögezte, hogy ő másként olvasta ezt a naplót, mint ahogy korábban tette azt Thomas Manntól egészen Márai Sándorig. A könyvet egyszerre látja én-, korszak-, és műhelynaplónak. Szerinte „korszak-aknamezőn lépked huszárként – állandó robbanásveszélyben” a szerző. Kiemelte azokat a gondolatokat, amikor Kertész arról beszél, hogy „Auschwitz nem értékvesztés, hanem értékvisszavonás.”

Ezzel szemben Dávidházi Péter kifejtette: ő elhiszi, hogy Kertész Imre ezeket a naplóbejegyzéseket nem publikálásra szánta. Egy irodalomtörténész – folytatta – a naplókat többnyire adatokért olvassa, ami egészen más, mint a szerzője által utólag megszerkesztett szöveg (lásd a Gályanaplót). Hangsúlyozta azonban, hogy itt azért nem az önfényezés dominál, hiszen a szerző kíméletlenül őszinte.

 Weiner Sennyey Tibor írása az Irodalmi Jelen hasábjain olvasható.