Mesék, madarak, gyerekek – Interjú Boldizsár Ildikóval
A paloznaki Meseterápia Központ terapeutái komplex foglalkozásaik keretében mesék és madarak segítségével mutatnak életvezetési mintákat a sokszor súlyos traumákkal terhelt, állami gondozott gyerekeknek. A Központ szakmai vezetőjével, Boldizsár Ildikóval beszélgettünk az elmúlt év tapasztalatairól.

PRAE.HU:  A nyár folyamán öt turnusban érkeztek állami gondozott gyerekek Paloznakra, tíznapos csoportterápiára. Mi alapján döntöttetek arról, hogy a foglalkozások optimális ideje tíz nap?

Praktikus oka volt a döntésnek, egy hét ugyanis túl kevés ahhoz, hogy tartós eredményt lehessen elérni, két hét viszont már hosszú távollétet jelent a gyerekeknek: túl sokáig lennének kiszakítva a megszokott környezetükből.

PRAE.HU: Elképzelhető, hogy az eddigi húsz fő helyett a jövőben kisebb létszámú csoportokat fogadtok majd. Mi ennek az oka?

Egyfelől szeretnénk növelni a foglalkozások intenzitását, másrészt húsz problémás fiatallal együtt dolgozni – akik között előfordul nem egy agresszív – rettentő nehéz, nagyon igénybe veszi a terapeutát testileg és lelkileg egyaránt.

PRAE.HU: Mi alapján választod ki a megfelelő mesét a csoportban, ahol húsz különböző gyerekkel kell együtt dolgozni?

Más mesékkel dolgozom, ha egyéni terápiát vezetek, és más meséket választok, ha csoporttal dolgozom. A választást az határozza meg, hogy mi a célom a meséléssel és a mesékkel. Az öt turnust öt különböző szakmai program alapján vezettük. Például a fiatalkorú lányanyáknak olyan meséket választottam, amelyek az anyasággal, az anya-gyerek kapcsolat megerősítéséveI foglalkoznak. A 17-18 éves kamaszok a felnőtté válás meséivel dolgoztak tíz napig. A kicsik pedig azokat a meséket hallgatták szívesen, amelyek a világ működését mutatják be: eredetmesék, legendamesék és persze hősmesék. Egyébként sokszor teljesen mindegy, hogy melyik mesével kezdem a hozzákapcsolást a világmindenséghez, az a lényeg, hogy megkezdjem. A gyerekek pedig ahányan vannak, annyiféleképpen kapcsolódnak ugyanahhoz a meséhez.

PRAE.HU: A csoporton belül nem differenciálsz, nem foglalkozol külön-külön a gyerekekkel?


Nem, a csoportot egységként kezelem. Ha valakinek a nyáron szüksége volt egyéni terápiára, akkor az megkereshetett engem, sőt kollégám, Madár is rendelkezésre állt. Az egyéni terápiában azonban leggyakrabban inkább csak felzárkóztatás történt, ha valaki valahol elakadt, lemaradt a csoportmunkában. Ilyenkor sokat segítettek a madarak, a gyerekek ugyanis ezekben az esetekben bemehettek soron kívül a madárházba, vagy kézbe foghatták őket.

Az interjú itt folytatódik.

A Tövismozaik egy fiatal képzőművész lány krízisekkel teli időszakát és a krízisekből való kilábalást beszéli el, sok év távolából. A névtelen főszereplő már családos emberként...
,,Az ember nem ott kezdődik, ahol az anyja véget ér."

Szaniszló Judit regényében semmi sem az, aminek látszik. A szerző saját maga helyett Leliről, Leli élete helyett családja életéről...
A Tövismozaik egy fiatal képzőművész lány krízisekkel teli időszakát és a krízisekből való kilábalást beszéli el, sok év távolából. A névtelen főszereplő már családos emberként...
,,Az ember nem ott kezdődik, ahol az anyja véget ér."

Szaniszló Judit regényében semmi sem az, aminek látszik. A szerző saját maga helyett Leliről, Leli élete helyett családja életéről...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ