Esterházy Péter sorai Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvéről:

"Valahogy úgy kéne fölkiáltani, itt!, olyan ujjongó, mégis hihető, már-már szigorú egyszerűséggel, hogy az már elegendő is lenne, nem kellene elemzés, magyarázat, gyanúsan baráti lelkendezés: aki hallaná, tudná, ő mindenek előtt nem más, mint olvasó, és azonnal hozzá is látna a könyvhöz, tudná, ismerős vidékre érkezik, de mégis folytonos meglepetésekkel, ám mégse tudna mindent, mert mégsem egészen úgy lesz, ahogy gondolná, ahogy eddig, noha együltében fogja olvasni, ahogy eddig, egyre nehezebb szívvel, mert mintha egyre nehezebb szívvel is volna írva, a vidék, a táj, a tér is hiába egyre abszurdabb, de egyre ismerősebb is, izgalmas, fájdalmas, rémületes, érzéki, emberi, a miénk: ITT AZ ÚJ BODOR!"