Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2012-ben Spiró Györgynak ítélte oda a kuratórium. A díjazottat Grecsó Krisztián méltatta.

Artisjus Irodalmi Díjat kapott Zalán Tibor, Papp Sándor Zsigmond és Varga Mátyás. Laudációt mondott a díjazottaknak: Margócsy István, Báthory Csaba és Ferencz Győző. A díjakat átadta: dr. Gönczöl Katalin.

ARTISJUS IRODALMI NAGYDÍJAS SPIRÓ GYÖRGY

Az Artisjus Irodalmi Nagydíját 2012-ben Spiró György kapta. Az írót Grecsó Krisztián méltatta, aki elmondta, hogy nemcsak a magyar irodalom korszakos jelentőségű alkotója a Fogság, a Jövevény és a Jégmadár regények szerzője, de a világon mindenütt számon tartják. Spiró féltucatnyi nyelven ír, beszél és olvas, pályája a magyar-orosz-szerbhorvát szak elvégzésétől, külpolitikával kacérkodáson keresztül vezetett a színház és az irodalom világába. Grecsó kiemelte, Spiró képes arra, hogy a hozzá mindennél közelebb álló élményanyagról, a saját hagyományáról, örökségéről higgadtan, tárgyisan, távolságtartóan és gyönyörű egyszerűséggel tud írni. „Ez száz évente egyszer, ha sikerül” – tette hozzá Grecsó Krisztián.

ARTISJUS IRODALMI DÍJASOK

Varga Mátyás Artisjus irodalmi díjáról Ferencz Győző beszélt. A bencés szerzetes-tanárról, munkáiról elhangzott, hogy a világirodalom egyik nagy, többféle változatban fennmaradt, de voltaképpen töredékes legendáját töredékként emeli saját költészetébe és szembesíti az egyszeri, megváltásra váró emberi élet kiszolgáltatottságával Parsifal, parsifal című 2011-es kötetében.

Díjazott szerzőinkről további információt itt talál! 

Artisjus irodalmi díjat kapott Zalán Tibor is – a költő, író, drámaíró munkásságát Margócsy István méltatta. Margócsy kiemelte, hogy „Zalán írásai, remek és pontos megfigyelései olyan írásokat eredményeznek, melyeknek mindig van erőteljes szociográfiai megalapozottságuk (hagyományosan szólva: nagyon erős valóságismeretről tanúskodnak), s olyan irodalmiságot képviselnek, melyek talán a leginkább Móricz Zsigmond erős novellisztikájára emlékeztetnek.”

Papp Sándor Zsigmond irodalmi díjáról Báthori Csaba beszélt. A Semmi kis életek című kötetről a méltatásban elhangzott, hogy „nagy erővel, rendkívül változatos és érzékletes stílusban, aprólékos pontossággal idézi fel az 1989-es romániai rendszerváltás előtti és utáni hétköznapokat.”