Szerb Antal
A világirodalom története
Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények,
sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és
újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a
célzások és idézetek záporozását, a vélemények
fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan
csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál
részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte
agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad
levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás
volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok
seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek
barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek
számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük
és műveik sugalltak. Voltak kegyencek közöttük, akiket
cinkos módra elnéztük gyengéit, hahotázva idéztük
csínyjeit, könyveiken keresztül-kasul szaladgáltunk,
mint a játszótereken. Másokat dobogó szívvel
tiszteltünk, műveikbe áhítattal léptünk, mint a
templomba, és szorongva mutogattuk egymásnak rejtett
kincseit. Olvasni, minél többet olvasni, érezni, minél
többet érezni - vallottuk mi is a századvég eszményét;
beszélni róla, minél többet beszélni róla - kapcsoltuk
hozzá a magunk fiatal igényét.
Halász Gábor írta e szenvedélyes sorokat
egy `szenvedélyes olvasó` könyvéről, Szerb Antal
világirodalom-történetéről. S hogy a szenvedély
hullámai a könyv körül csak sokára csitultak el,
bizonyítja e jelen tizedik kiadás is.
