Cserna-Szabó András lusta olvasói szemléletnek tartja, ha valaki összevonja egy regény főhősét annak írójával. Új műve, a Szíved helyén épül már a Halálcsillag kapcsán többek közt regényírásról, kritikáról és az olvasói hozzáállásról is beszélgettünk. Úgy véli, az író a való életre alkalmatlan fajta, az pedig, hogy mitől működik egy regény és mitől nem, mágikus dolog.

Azt írja a regényben: „Az irodalom a semmirekellők utolsó mentsvára”. Kifejtené?

Aki gimiben rossz tanuló vagy nincs érzéke a reáltárgyakhoz, általában bölcsészkarra megy, onnan kikerülve pedig két lehetőség közül választhat: tanítani vagy kutatni fog. Ha az ember egyik iránt sem érez elhivatottságot, elmegy újságírónak, aki pedig még annak sem jó, nos, abból író lesz. Ezt most öniróniának szántam, de azért van benne némi igazság. Van az a mondás, hogy egy újságíró mindenhez ért, de igazán semmihez sem – az író is ilyen. A való életre alkalmatlan fajta, aki egy másik, képzelt világban jobban eligazodik. Sőt ott piacképes igazán.

Egy ízig-vérig novellistának hogyan jut eszébe nagy prózai műbe belekezdeni?

Igazából két dolog nőtte túl eredeti formáját és kapaszkodott össze: az egyik egy western kisregény, a másik pedig egy novellaciklus volt. Írás közben sosem tudom, hogy egy-egy mű hová fog kifutni, most is nagyjából egy év volt, amíg ezek a dolgok addig kavarogtak bennem, hogy egyáltalán eljutottam odáig: a két különálló alkotást egy regénnyé fogom gyúrni. Tovább!

Filákovity Radojka

Forrás: Kultúra.hu (2013.03.25.)