2013.06.12 18:56

Kétvízköz nem jelkép - létező hely, mégis olyan, mintha álomban látnánk: ódon utcák, alak-és névváltó lakók, ezerféle, szeretetből és aggodalomból szőtt elhallgatás. Szőcs Petra költővel, rendezővel a gyerekkor tereit jártuk körbe új verseskötetéről, a Kétvízközről és rövidfilmjéről, A kivégzésről beszélgetve. Forradalom, fikció és Friss Hús a terítéken.

A kivégzés Ceaușescu-házaspár likvidálásának időpontjában játszódik, közvetlenül azonban egy erdélyi, kolozsvári család drámáját mutatja be. Mi a kapocs - ha van ilyen - az új film és korábbi rövidfilmjeid (Aki bújt, A mindenes) között, hogyan illeszkednek egymáshoz?

A film többet vállal, mint az eddigiek, ezért is tartott két évig a forgatás, és a márciusi Friss Hús fesztiválon bemutatott verzió sem a végleges, ezen is változtatni szeretnék - két hete hozzáforgattunk a filmhez. Ami a filmek közti kapcsolatot illeti, itt a gyerekkel folytatott munka lehet a leghangsúlyosabb; a korábbiakban is vannak gyerekek, mivel velük és általában az amatőr szereplőkkel könnyebben tudok együtt dolgozni, mint a profikkal. Tematikailag viszont nincs kapcsolat, legfeljebb a hangulat szempontjából.

A diktátor házaspár 1989-es kivégzése csak hátteret jelent a filmben, a fővonalat egy örökbefogadott testvérpár családi-beilleszkedési küzdelmei jelentik. Miért választottad ezt a történelmi fordulópontot, ami a film címét is adja?

Személyes okok miatt. Kolozsvári születésűként nekem nagyon meghatározó volt az a pár nap, tisztán megmaradtak róla gyerekkori emlékeim. Izgalmas volt, végre történt valami, amiről addig beszélni sem mertünk. December 21-én - a romániai forradalom kitörésének napján - éppen szemorvoshoz vittek, fél éves ellenőrzésre, és a vizsgálat során kitágították a pupilláimat, annyira, hogy utána nem is láttam pár napig. A forradalomból így csak foltok, hangok maradtak meg, és bosszantott, hogy lemaradok a látványról. Talán ezért is játszottam újra az egészet. Azt nem tudom, hogy jól illeszkedik-e a két szál – a Fris Hús után több olyan véleményt is hallottam, hogy a háttér a leválik a személyes történetről – ám tény, hogy akkoriban nagyon felrázta és stimulálta az embereket, a közvéleményt ez az esemény. A kivégzés brutalitása kérdés és játék formájában ismétlődik a gyerekek mindennapjaiban, és hasonlóan durva válaszokat szül. Ez vezet a filmben odáig, hogy kislány hősöm egy ollóval aztán kézen szúrja egyik, őt megsértő osztálytársát.

A főszereplő testvérpárt örökbe fogadó szülők kevés szerepet kapnak a filmben, inkább csak elfojtott viták vagy elhallgatásaik formájában vannak jelen. Miért?

Ezt a szálat tényleg minimálisra vágtam, inkább a gyerekekre akartam helyezni a hangsúlyt. A történet laza, epizodikus szerkesztése mellett ez egyébként nem okoz problémát, döccenést a filmben - a szülők amúgy sem érintkeznek túl sokat a gyerekekkel, csak a nagyapa, a Tata figurája.

Erős jelenet a kivégzésben, amikor az iskolában a gyerekek tanárnőjük utasítására kitépik tankönyvükből Ceaușescu fényképét. Megtörtént eset?

Nem, ez fikció. Viszont emlékszem képégetésekre a középületek előtt, és előbb-utóbb mindenki kitépte azt a fotót a könyvekből, külön kérés nélkül is. Mindenesetre most örülök, hogy egy tankönyvemben mégis megmaradt, ezt fel tudtam használni a filmhez.

Milyen szempontok alapján választottál szereplőket?

Hosszú ideig nem találtam megfelelő szereplőket, ezért is tartott ilyen sokáig a forgatás. Két évvel ezelőtt kezdtem el az egészet, de már egy évvel azelőtt kerestem a megfelelő főhőst - ez alatt egy nagyjátékfilmet el lehetett volna készíteni. Olyan karaktert kerestem, aki zaklatott, erőszakos, mégis érzékeny - alapvetően egy fiút akartam, aztán eszembe jutott, hogy árvaházban keressek alanyt, hiszen a normális családban élő gyerekek általában jól tápláltak és kiegyensúlyozottak, szóval nem illenek a képbe. Így jutottam el a dévai árvaházba - és találtam rá egy kislányra, akiben minden megvolt, amit kerestem: egyszerre volt félelmetes és gyönyörű számomra. Az ő kedvéért írtam át a forgatókönyvet.

Ezt megtetted később is, a Kivégzés újabb verziójából kihagytad az árva-szálat, a két gyerek itt már a család vér szerinti tagja. Erre miért volt szükség?

Mert az árvaság témája túl sok volt ehhez a filmhez – van itt rendszerváltás, családi dráma, válás, megcsalás, az egyébként kidolgozatlan árva- vonal csak még zsúfoltabbá tette a történetet. Ráadásul, a Friss Hús után sokan nem is jöttek rá, hogy a testvérpárt örökbe fogadták, ami szerintem komoly probléma. Ezért forgattunk még egy jelenetet a filmhez, ami a helyére teszi a dolgokat.

Hamarosan megjelenik első versesköteted, Kétvízköz címmel, amely sok szállal kapcsolódik A kivégzéshez, közösek a szereplők is.

A világ ugyanaz, a testvérpárral legtöbbet foglalkozó nagyapa, Tata pedig a kötetben is központi szerepet kap - ezt a szerepet ezt egyébként saját nagyapám töltötte be a filmben,versekben egyaránt. A két produkciót együtt látva, olvasva megjelenik egy nem teljesen koherens családtörténet. Persze, egy versekben megjelenő világnak nem is kell egységesnek lennie.

Álomszerű, elúszó történetvezetésű könyvről beszélünk, amiben sokszor a szereplők neve és neme is megváltozik, például Roróé. Hogyan lehet ezt kívülállóként követni?

Nem kell feltétlenül követni, és az sem baj, ha a szereplők folyton alakulnak - nem szeretnék megfelelni az ilyen olvasói elvárásoknak, elvégre nem dokumentumregényt írtam.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Koncz Tamás, OrientPress Hírügynökség, www.orientpress.hu , 2013. június 12.