(kiadvány: Szindbád Szibériában)

Van Szindbád, az Ezeregyéjszaka misztikus hajósa, az utazó, akimeglát mindent, és a mesehallgató helyett megéli a kalandokat, érti és tudja, ami a világban folyik. Aztán van Szindbád, Krúdy (majd Márai) hőse, akinek a haza meg a női lélek az egzotikus vidék. Neki sem kellmagyarázat, él, és aki él, annak kaland az élet maga. Szindbád örök, és ha kell, beáll detektívnek.

Nem a Krúdy Gyula által teremtett Szindbád nézőpontjából látjuk a Szovjetuniót, amely – ki gondolta volna?! – csak egy hetvenévnyi villanás volt a történelemben. Csabai László regényében az ő nyomozó Szindbádjának kutakodásain keresztül rajzolódik ki egy pontosan megrajzolt kép arról, hogy hogyan is nézhetett ki annak idején a Szovjetunió és ezen belül is Szibéria.

Kikerülni a lágerből

A regény elején már a lágerben vagyunk. Arról ad az első fejezet tudósítást, hogy Szindbád az egyetlen magyar a táborban, aki még 1944 őszén is él. Térben és időben azonnal el van helyezve a történet. Elsőre mintha kiút sem látszódna belőle. Aztán mégis, Szindbád, nyomozói tehetségének hála, a tábor foglyai közül átkerül a szovjet rendőrséghez. Megismerkedik a táboron kívüli nemzetiségi sokféleséggel. A Bajkál-tó környékén mongolok, burjátok, oroszok élnek egymás mellett, összetákolt lakásokban, jurtákban, faházakban. Mindenkinek megvan a saját sorsára nehezedő terhe, vannak, akik családjukat veszítették el, vannak, akiket saját családjuk károsít meg, de legtöbbször a háború és a hatalom teszi-tette csaknem elviselhetetlenné az életet. Krúdy Szindbádjával ellentétben itt nem az ételek sokfélesége, az érzékeket zsibongató benyomások vagy az ízek tobzódása jellemző, hanem eleinte a lágerbeli testi kínok, éhezés, azt követően kenyér, pirog, tea, kumisz, kvasz, vodka és a dermesztő hideg. Tovább!

MAKSA MÓNIKA

Forrás: Népszabadság (2013. április 19. )