(kiadvány: Kossuthkifli)

Fehér Béla Kossuthkifli című regénye sajátos görbe tükrön keresztül mutatja be a tizenkilencedik századi Magyarországot, nem kevés áthallással a mai magyar társadalmat meghatározó állapotokra. Az 1849-ben, a szabadságharc vérzivataros mindennapjai alatt játszódó hazafias kalandregény jó terepet képez a politikai kérdések megvitatására, és a romantikára jellemzően szigorúan különválasztott jó és rossz örök párharcának ábrázolására. A zavaros hadihelyzettel, milliom veszéllyel, golyóesővel, vérszőnyeggel, elenyésző közbátorsággal fémjelzett történelmi háttér ugyanakkor kiváló keretül szolgál egy mágikus realista-elemekkel dúsított fantasztikus történet elmeséléséhez is.

A történet egy 1849 májusában zajló kettős utazást dolgoz föl. Swappach Amadé őrnagy, Kossuth hű követője – menyasszonya Estilla, akit a katonatiszttel való kapcsolata miatt cukrász édesapja kitagadott, a szkandallumokra áhítozó, púpos Thalvizer Karola grófnő és Batykó kocsihajtó társaságában – felvállalja, hogy egy málhaposta delizsánsszal Pozsonyból Debrecenbe szállítja Elepi Kőszálnak az Estilla édesapjától rendelt beuglit, a talpig katonaember túlbuzgóságában ugyanis kémjelentést vél felfedezni egy ártatlan baráti levélben. Ezt az illusztris társaságot követi egy koporsót szállító gyászhintón Swappach Ferdinánd tanácsos, Amadé édesapja, minden hájjal megkent császárhívő úriember, aki az őt kirabló fiával szándékozik leszámolni, továbbá Vödric Demeter, aki ráébredve elkövetett hibájára, Estilla lányát szeretné visszakapni, és Dalfalvi Mátyás temetkezési vállalkozó.

Utazásuk során a hősök megállnak kastélyban, megszállnak fogadóban, összefutnak katonai alakulatokkal, találkoznak zarándokokkal és betyárokkal, haladásukat nehezíti a hidak hiánya – a szerző kétségtelenül érzékeltetni szeretné a társadalmi miliőt –, és ez alatt az idő alatt hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok és csodaságok esnek meg velük: gyilkosságok történnek, halottak jelenései tűnnek föl, pohárszék tetején lelkek kergetőznek, bűvös szóra egy kis dobozból előjön a „maradék magyar”, beszélő állatok és egy kiütéses, bibircsókos banya képében álcázott orosz előőrs jelenik meg, Petrovics poéta, Ludas Matyi és János vitéz is felbukkan egy-egy pillanatra, egy révész meg bizalmasan elárulja, hogy látta Kossuthot vízen járni. Olyan ez a magyar szabadságharc idején játszódó fantasztikus kalandregény, mintha egy Ezeregyéjszaka-mesét néznénk hollywoodi filmadaptációban.

A mű legnagyobb erénye a bravúros nyelvezet, ami az első mondattól kezdve magával ragadja az olvasót, és humorával, szándékosan „mesterkélt” csengésével, olykor értelmetlen részeivel, a teletűzdelt idegen kifejezésekkel és valószínűleg kitalált szavakkal (cukkerbakker) kellő érzékletességgel idézi meg a kort. Tovább!

Sándor Zoltán

Forrás: Magyar Szó Online (2013. május 9.)