A Látáscsapda szövegei bőséggel tanúsítják, hogy El Kazovszkij nemcsak gyökeresen kötődött a nyelvi kommunikációhoz, de mondanivalója is akadt. Az elénk táruló világkép olyannyira zárt és koherens, hogy tulajdonosa magasfokú intelligenciája és önreflexiós képessége ellenére sem tudott belőle kilépni. Tökéletes metaforáját adja ennek a jelenségnek a Váradi Júlia által készített interjúban (Csillapíthatatlan kíváncsiság), amikor énje magját érinthetetlen acélgolyóként jellemzi.

Négy évvel halála után látott napvilágot a második olyan szöveges kiadvány, amelynek El Kazovszkij maga is szerzőjének tekinthető. A 2011-es Homokszökőkút című versválogatás után most összes interjúit adta közre a Magvető. Noha némi erőfeszítés árán hozzájuthatunk Forgács Éva monográfiájához (El Kazovszkij. Budapest, 1996, Új Művészet Alapítvány), vagy akár a Műcsarnok katalógusához (Emeletes kiállítások. Budapest, 2003, Műcsarnok), s halálának évében már színházi tevékenységéről is jelent meg tanulmánykötet (El Kazovszkij kegyetlen testszínháza. szerk.: Uhl Gabriella, Budapest, 2008, Jaffa), talán mégsem túlzás azt állítani, hogy életművére a beszélgetések gyűjteménye nyújt eddig a legnagyobb rálátást. Aminek különösségét azért fontos hangsúlyozni, mert eredendően mégis képzőművészről volna szó.

A Látáscsapda szövegei tanúsítják, hogy El Kazovszkij nemcsak gyökeresen kötődött a nyelvi kommunikációhoz, de mondanivalója is akadt. Az elénk táruló világkép olyannyira zárt és koherens, hogy tulajdonosa magasfokú intelligenciája és önreflexiós képessége ellenére sem tudott belőle kilépni. Tökéletes metaforáját adja ennek a jelenségnek a Váradi Júlia által készített interjúban (Csillapíthatatlan kíváncsiság), amikor énje magját érinthetetlen acélgolyóként jellemzi. A huszonkét beszélgetés nyomán kristálytisztán kirajzolódik világlátásának minden sarkpontja, s tulajdonképpen életművének egész gondolatiságát egyetlen szövegben is össze lehetne tételesen foglalni. Bár kétségkívül kissé fárasztóak, a folytonosan visszatérő témakörök és redundanciák mégsem tekinthetők mellékesnek, hisz a folyamatos kereséstől és újrafogalmazástól válik a kötet valódi nyelvi eseménnyé. Tovább!

Szöllősi Barnabás

Forrás: Prae.hu (2013.05.08.)