A kihívásokkal találkozni – s az igazi jelenlét maga sem más, mint kihívás – annyi, mint letérni a pályáról, s úttalan utakon haladni, a váratlan közegében rögtönözve és az ismeretlen tükréből visszatekintő meglepő arcként, mindig más Hasonmásként, örökös átváltozások szét mégsem eső meg mégsem hasonló közös lényegeként ismerni meg önmagunkat – írja Király Jenő.

A pályáról letérés, a kaland itt egy pár edzőcipővel veszi kezdetét. A könyv kvázi főszereplője, a kerekes székbe kényszerült Bagós a bentlakásos intézet egyenruhája helyett rikító, piros sportcipőt vesz magára. Ironikus gesztus ez, hiszen használni nem tudja, a cipő csak hivalkodó dísz, nem töltheti be eredeti funkcióját. Azonban éppen ezért többletjelentéssel bír: hatalmas vita keveredik belőle, és Bagóst áthelyezik egy másik csoportba. Az események katalizátora lesz ez a gesztus mind neki, mind az olvasónak.

A Fácánoknak csúfolt csoport tagjaként Bagós viszonylagos biztonságban érezhette magát a Házban. A Házban, amely valódi főszereplője a könyvnek, és amely „a város szélén áll. Azon a helyen, amelyet Fésűnek neveznek.” Itt ugyanis mindennek egyedi neve van. Mind a bentlakóknak, mind a Ház különböző helyiségeinek vagy éppen a használati tárgyaknak. A Házban azonban nemcsak a nevét veszíti el mindenki, de a múltját és a külvilággal való kapcsolatát is. A zárt térben zárt közösségek alakulnak ki, melyeknek megvan a maguk egyéni, saját szabályrendszerük. „A Szürke Házat nem szeretik. Ezt senki sem mondja ki fennhangon, de a Fésű lakói jobb szeretnék, ha nem volna ott a szomszédságukban. Leginkább azt szeretnék, ha egyáltalán nem lenne.” Akiket kivet magából a társadalom, azok itt építenek önálló társadalmat maguknak. Aki pedig más kíván lenni a kirekesztettek közt, azt kirekesztik. Erre a sorsra jut Bagós is. A normálistól eltérő mikroközösség nem tűri meg azt, aki egy kicsit is normális. A Ház ugyanis a testi fogyatékkal élő fiatalok bentlakásos iskolája. Kerekes székesek, vakok és csonka végtaggal élők gyűjtőhelye, akiknek egyszerre kell megbirkózniuk saját fogyatékosságukkal és a kamaszkor nehézségeivel. Mégis mintha az előbbi itt mit sem számítana. Ami a normálisnak tartott társadalomban hiba, az itt, a Házban a legtermészetesebb dolog. Nem ez teszi különlegességessé a helyet. Nem a benne élők külső tulajdonságai.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Svébis Bence, Nol.hu, 2013. augusztus 3.