Szép verseket nem olvas az ember, hanem lapozgat, írta egyszer Parti Nagy Lajos. A hagyomány idén is folytatódott, annak dacára, hogy egyes felmérések szerint évről évre csökken a versolvasók száma. No persze, ezen filozofálhatunk napestig, ezért az írás következő részében egyetlen sort sem veszünk el a 2013-as Szép versek alkotóinak méltatásától. A Magvető Kiadó 1964-ben indította a sorozatot, mely máig igazi csemege a versolvasóknak.

Lapozgathatjuk, a kötetnek és nekünk is hasznunkra válik. A szokásos névmutatóból ki lehet keresni, aki a szívünkhöz közel áll, a húszasoktól a hetvenesekig itt van mindenki, a kortárs irodalom ismerőjének, vagy az azzal ismerkedőnek az ízlése szerint.

Amikor először kinyitom, gyorsétkezdében ülve, a véletlen Tandorit dobja (Lesz-e utolsó írásom), és megakad a szemem ezen a soron: „A folyó szárazon be van deszkázva”. Egy darabig nem tudok tovább olvasni. – Kit vigyek magammal a vízpartra, Erdős Virágot, Jónás Tamást? Krusovszkyt? Most már egyértelmű, hogy mindet. Grecsóval szólva, „elfér mellettem” mindenki, a táskámban, a kezemben, egymás mellett. Úgy is mondhatnám, a Szép versek a résztvevés antológiája, ez is Parti Nagy, aki ezt a fotókra értette. Az idei Szép versekben nincs fényképfelvétel a szerzőkről. Hiszen annyi helyről ismerhetjük őket, felolvasásról, írótáborból, estekről. Már nem kell „a fényképeknél kezdeni az ismerkedést”, az arcok a sorokból jönnek elő, bizonyítván, „hogy éltünk, nem hiába” (Pál Dániel Levente). Ez a tabló szövegszerű, létjogosultságát senki nem vonhatja kétségbe. Ajánlom azoknak, akiknek a kortárs még Nagy László vagy Pilinszky, nem fognak csalódni.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kornis Virág, KönyvesBlog.hu, 2013. szeptember 24.