(kulcs 1.) Sokféle értelemben pontos a kötet címe. A csúcsokra eljutni, egyáltalán: valahova eljutni, még egyáltalánabban: nekikezdeni eljutni – ez ebben a könyvben a legfontosabb motivikus elem. Darvasi Szív Ernővel olyan világokhoz jut el, olyan helyeket keres fel, ahová az olvasó mindig vágyik, legfeljebb nem tud róla. Ilyen értelemben nevezhető a kötet prófétainak is, feltéve, hogy a próféta szót itt abban az értelemben használjuk, ahogy manapság nem szokás, azaz a próféta az, aki olyanra támaszt igényt, ami az ő megszólalásáig nem volt ismert, vagy másként volt ismert.

És akkor a kulcs nem a szerző, de még csak nem is a sokfelé járó, Aeneasként a céljáig el nem jutó, de legalább elinduló Szív Ernő, hanem maga az indulás, a menés, a létezés, itt meg ott. A hírlapíró, ahogy Darvasi sokszor, sokféleképpen elmondja, a tárcákhoz az életet használja, apróságokat, ilyen-olyan jelzéseket, történéseket – a kötet is tele van aprólékos leírásokkal, hosszan kitartott pillanatok megjelenítésével (kedvenc példa A New York-i piros füzetben a – végül mégsem halálos - szív(!)lövés). További kulcs: szintén az amerikai részben az az önállóan is megálló, erős ötletből induló novella, melyben Szív azon töpreng egy építkezés figyelmeztető feliratát olvasva, hogy vajon a szakszerű és biztonságos munkavégzés kritériumai egyetemlegesek-e (igen) és, amennyiben azok, akkor a hírlapíró Szív ezeknek hogyan felel meg. Persze a gondolatmenet megszakad, mert a Darvasira nagyon is jellemző visszafogott, de mégis (vagy épp ezért) erőteljes humor hozta fordulat szerint veszélybe kerül.

(kulcs 2.) Közben kiragyog a kötetből a költő-barátot elsirató ciklus, mely nem első közlés. Mégis szervesen illeszkedik a kötetbe, épp azért, mert ez az idézett (berlini) fekete füzetnek a (szintén berlini) kék füzet által lesz egy párja, ami – ahogy végigjutunk a szavakon, mondatokon – egyértelműen berlini kéknek, azaz az egyik legszebb színnek a hivatalosan jelölt neve. A berlini kék oldja a feketét, a berlini barangolás történetei pedig időben is másnak és másnak láttatják Szívet. (Aki napról napra is mást akar mutatni, küzd a kiszámíthatóság ellen, az ezzel együtt járó irányíthatóság ellen. Kicsi, de szép szimbolikus történet a mindennapos kocsma mindennapos csaposának mindennapos rutinnal végzett kiszolgálása elleni, pitiánernek tűnő, ám így is nagyon fontos küzdelem.)

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Litera.hu, 2014. október 24.