Október elején került az üzletek polcaira legújabb regénye, a Máglya. Kilenc év telt el a nagy sikerű A fehér király megjelenése óta. Ennyire nehezen ír?

Igen. Nekem a regényírás kemény munka. Mindig azt szoktam mondani, hogy küzdök a fotelben, ami kicsit viccesen hangzik, de így van. Számomra ez élet-halál harc. Írás közben egyszerre gyűlölöm és szeretem a szövegem, de amikor kész, már nem haragszom rá. Most már csak szerelmes vagyok a könyvembe, mert nem kell rajta többet dolgoznom.

Közel harminc nyelvre fordították le A fehér királyt, most pedig brit film is készül belőle. Nagyon kevés magyar írónak van része ekkora nemzetközi sikerben, különösen ilyen fiatalon. Mit jelent a siker az ön számára?

Nekem a könyveim megírása jelenti a sikerélményt. Elég kemény iskolát jártam ki, hiszen az első regényemet nyolc éven keresztül írtam, teljesen titokban. Feleségem, Szabó T. Anna akkor már ismert költő volt, irodalmi társaságokba jártam, írókkal, szerkesztőkkel ismerkedtem meg, de az írói ambícióimról senkinek sem beszéltem. A pusztítás könyvének számomra az volt a tétje, hogy író lesz-e belőlem, vagy sem. Az írás még az olvasásnál is magányosabb tevékenység. Ilyenkor kizárólag a szöveggel és saját magammal vagyok elfoglalva, a könyv utóéletén egyáltalán nem gondolkozom.

Jólesik az elismerés, de igazán az rendít meg, amikor a könyv valakinek az élete részévé válik. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy visszakaptam valamennyit abból az időből, amit a regény megírására fordítottam. Ezt egy hatalmas mérlegként képzelem el. Az egyik serpenyőben ott az idő, amit én áldoztam a könyv megírására, a másikban pedig az az idő található, amit mások töltöttek a regény olvasásával, szerkesztésével, fordításával. Nyilván azt szeretném, hogy ne az én serpenyőmben legyen a több. Én így szoktam elképzelni a sikert.

Tehetség, menedzselés vagy pusztán szerencse kérdése, hogy ennyire sikeres lett?

Először is igyekeztem a legjobb mondatokat megírni, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telik. Persze a munkám ezzel még nem ért véget, most is éppen interjút adok, és igyekszem elkerülni azokat a rossz döntéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a könyvem eljusson az olvasókhoz. De kétségtelenül van szerepe a szerencsének is. Amikor Olchváry Pál barátom angolra fordította A fehér király néhány fejezetét, elküldtem a szövegeket néhány amerikai lapnak.

Ez szerencsés döntés volt, de legalább ennyire naiv is. Ha már akkor tudom, hogy a New York-i negyedéves lapban, a Paris Review-ban húszezer kéziratból mindössze kettőt közölnek, nem biztos, hogy megpróbálom. De elküldtem, kiválasztották, és innen indult A fehér király nemzetközi karrierje. Pedig semmit nem tudtak rólam, még azt sem, fiú vagyok-e vagy lány.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Lénárt Ádám, Origo.hu, 2014. november 7.