Felsőfokú költőképzés. Interjú Horváth Viktorral (Népszabadság)

Hazánk tízmillió költő országa, ám valljuk be: poétának se vagyunk vérprofik, inkább csak ösztönösek, botcsinálták, dilettánsok. Tavaly megjelent Horváth Viktor A vers ellenforradalma című könyve, amelyből bárki megtanulhat verselni. Az írót művéről kérdeztük.

– A kötet bevezetőjében azt írta, hogy ez a könyv módszertani segédlet és kiáltvány. Melyik inkább?

– Módszertant akartam csinálni, illetve elkezdeni a versírás módszertanának feltámasztását. A kiáltvány jelleget viszont nem tagadhatom le, mert a könyvet áthatja valami nagyképű és profetikus hangulat.

– Ha jól értem, az a cél mozgatta, hogy tanulni lehessen a versírást mint tudományt.

– Hiszek abban, hogy az irodalomoktatást élményalapúvá kell alakítanunk, erre az egyik lehetőség az alkotáselvű tanítás. Az egész tananyagot át lehet alakítani úgy, hogy amikor külföldi szerző versével foglalkozunk, elemezgetés helyett közösen lefordítjuk, azaz újraéljük a saját anyanyelvünkön, amikor pedig hazai szerzővel foglalkozunk, átiratokat, imitációkat írunk az arra a szerzőre jellemző struktúrában és stílusban. A saját élmény, a sikerélmény köti a tananyagot; így megjegyzik, másképp elfelejtik. Én is elfelejtettem annak idején. A saját alkotás teszi érdekeltté a diákot. Így lesz valami közös felület a diák és a szerző között.

– Vagyis a versírás professzionálisan megtanítható-megtanulható?

– Igen. A jogászoknál, orvosoknál, mozdonyvezetőknél természetes, hogy képzést kapnak, sőt a többi művészeti ágnál is. Rajzórán a gyerek rajzolhat, énekórán énekelhet, a színészhallgatók színészkedhetnek, a szobrász szakosok mintázhatnak, a festőket kiképzik a hagyományra, a technikákra, a balettintézetben balettozni kell, az operatőrök pedig kamerát kapnak a kezükbe, amikor tanulnak. És az irodalomban is működött ez évezredeken át, egészen a legutóbbi időkig. Volt képzés, tanítottak szakismereteket.

– Miből ered, hogy nálunk nem lehet verscsinálást tanulni az iskolai tanterv keretein belül?

– A romantika korának zsenikultuszával kezdődött. Akkor a művészetek és különösen az irodalom vallásként kezdett funkcionálni, átlengte a beavatottság, a szentség kultusza. Aztán az avantgárd ráerősített erre. Ezek fontos forradalmak voltak, jogos volt a rombolás, de ideje észrevenni, hogy ebből már nem élünk meg. Az oktatási rendszer sokféleségét és szabadságát támogató országokban jók az alkotáselvű irodalomtanítás esélyei. Nálunk is sok tanár műveli, de nem teheti rendszerszerűen; nem fér bele az idejébe, mert ha írni tanít, nem végez a központilag előírt betűtömeggel.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Ungár Tamás, Nol.hu, 2015. február 21.

Az írás a Népszabadság 2015. 02. 21. számában jelent meg.

2015-02-21 13:23:55
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ