(kiadvány: Behódolás)

Itt az SFmagon igyekszünk széles értelemben írni a fantasztikus művekről. A nyilvánvaló, és az oldal leírásában is szereplő címkék mellé éppen ezért jó találni mást is. Itt van például a Magvető Kiadó által példás gyorsasággal lefordított Behódolás, a francia antiértelmiségi, Michel Houellebecq regénye. Minek nevezzelek? Leginkább a po-fi elnevezés dukálna, hiszen ez tulajdonképpen political fiction, amely a közeljövőt csak társadalmi, és nem technológiai oldaláról vizsgálja. (Hasonlóan besorolható könyv az amerikai Philip Roth ügyesen végiggondolt regénye is, Az összeesküvés Amerika ellen.)

A Behódolás első osztályú, letehetetlen és rendkívül kellemetlen olvasmány.

2022-ben járunk. A regény főhőse, François a párizsi egyetemen tanít, szakterülete a XIX. századi irodalom, a szimbolisták és a dekadensek, és legnagyobb bánatára még doktoranduszokkal is kénytelen bíbelődni. A bánat szó talán nem is pontos hősünk kedélyállapotát kifejezni: ő egész egyszerűen egy kiégett, nihilista alak, akinek egyedül megélt sorsába a mikróban felmelegített ételek, a borok, a cigeretta és az alkalmi, diáklányokkal lebonyolított numerák tudnak csak némi színt vinni. Se veled, se nélküled kapcsolatban él egy Myriam nevű lánnyal.

Saját lepukkant sorsa mellett Franciaország nagy változások előtt áll. Az elnökválasztás első fordulója óriási meglepetéssel zárul: a szélsőjobboldalinak tartott Nemzeti Frontot már ma is vezető Marine Le Pen és a tunéziai bevándorlók gyerekeként felnőtt, joviális és szimpatikus Mohammed Ben Abbes jut be a mérsékelt Muzulmán Testvériség képviseletében. Közülük kerül ki tehát az a polgár, aki az Ötödik Köztársaságot kormányozni fogja.

Myriam szinte szerelmet vall Françoisnak, de könnyek közt elmondja, hogy szülei – mivelhogy zsidók – már felszámolták francia életüket és Izraelbe költöznek, ahová a lány is követi őket. Magánéleti zűrzavarukat a belpolitika is lemásolja: az identitáriusoknak nevezett mozgalom célja az idő előtti polgárháború kirobbantása, amely még a muszlim népesség túlsúlyba kerülése előtt kedvező célt érhet el, vagyis hogy a hagyományos, felvilágosodás utáni európai identitás és életforma fennmaradhasson.

De a várt francia apokalipszis elmarad. A harmadik erővé lecsúszott Szocialista Párt megegyezik a Muzulmán Testvériséggel, és ennek mélyreható következményei lesznek, ha Mohammed Ben Abbas nyerni tud: a nőket elbocsátják a munkahelyükről, hogy a patriarchális, jól működő társadalomban végre elfoglalják helyüket az otthonban, házimunkát végezve és gyerekeket szülve; a világi oktatásból kivonják a pénzt, és a gazdag öbölmenti országok iszlám egyetemekké változtatják a híres, eddig világi egyetemeket; eltűnnek a nem erkölcsös áruházak, a közbiztonság ugrásszerűen megnő, a gazdaság szárnyra kap, Franciaország jobban teljesít és megújul.

Egy ilyen világban kell döntést hoznia hősünknek: áttér-e az iszlámra, hogy rengeteg pénzt és több feleséget kapva biztonságban és élvezetek között élje le hátralévő életét?

Amit Houellebecq regényéről rögtön le kell szögeznünk, hogy ez nem botránykönyv. A borítója miatt kialakult ugyan egy kisebb purparlé, de Pintér József terve – még ha Mona Lisával játszani reklámos körökben ordas klisének is számít – igazi telitalálat. Azt a gyanút is el kell oszlatni, hogy a regény gyűlöletet keltene a muszlimok ellen. Szó sincs erről, sőt, valójában Ben Abbes a legnormálisabb figura, akit egy kézzelfogható cél vezérel: újjáépíteni az egykor a mediterrániumot is magába foglaló Római Birodalmat, annak nagyságát, erejét, és leszámolni a világpolitikában mindinkább súlytalanabbá váló jelenlegi EU-val.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: SFmag.hu, 2015. április 28.