Megdöbbentett, hogy mennyi hazugsággal és látszatkeltéssel találtam szembe magamat – mondta a lapunknak adott interjúban Daniel Kehlmann. A német író a Budapesti Nemzetközi Könyvvásár vendége volt, s beszélt a legutóbbi regényében, az „F”-ben felbukkanó Rubik-kockáról is. 

– Több mint másfél órát dedikált, hosszú sorokban álltak az emberek a könyvvásáron. Az ELTE-n dugig volt a terem, ahol előadást tartott. Meglepte a fogadtatás?

– Nagyon meglepett és nagyon meghatott. Amikor tavaly ősszel Miamiban, az ottani könyvvásáron voltam, a szervezők sem ismerték fel a meghívott szerzőket. Budapesten olyanok jöttek a dedikálásra, akik tényleg olvasták a könyveimet. Azt is el kell mondanom, hogy a magyar kiadások jelennek meg a legszebb borítóval. A világ fölméréséhez készült borító abszolút a kedvencem.

– Amikor 2009-ben Berlinben találkoztunk, az interjúban nemmel felelt arra a kérdésre, írna-e regényt a globális pénzügyi válságról. Mi változtatta meg a véleményét?

– A véleményemet változatlanul fenntartom, hogy szerintem az íróknak nem aktuális dolgokkal kell foglalkozniuk. Egyszerűen elkezdett érdekelni a pénzügyi világ. Sok könyvet olvastam el a válság kirobbanásáról, az okokról, a pénzügyi világ működéséről. S megdöbbentett, hogy mennyi hazugsággal, szemfényvesztéssel, látszatkeltéssel találtam szemben magamat. Így született meg Eric Friedland, a valóságtól teljesen elrugaszkodott pénzügyi csaló figurája, aki ráadásul komplett bolond is. Ericben jócskán benne van a 2008 végén megbukott New York-i sztárbróker és pénzügyi csaló, Bernie Madoff, az általa működtetett „piramisjáték” is. Hogy még jobban ellentmondjak az alapelvemnek, nemrég fejeztem be egy – sajnos csak 2016 őszén először színpadon látható – kamaradarabot. Ez a telefon-lehallgatásokról, az e-mail forgalom figyeléséről, a titkosszolgálatok és a rendvédelmi szervek elektronikus megfigyelési módszereiről szól. S nem azért választottam e roppant aktuális témát, mert kötelességemnek éreztem egy újabb „leleplezést”. Annyira lenyűgözött, megfogott a téma, hogy írni támadt kedvem róla. Még úgy is, hogy rossz lelkiismerettel fogtam neki.

– Elmerülve a pénzügyi világban, mi döbbentette meg a legjobban?

– A leginkább az, hogy jól képzett és racionálisan gondolkodó emberek viszik az ügyeket. A pénzcsinálás és a pénz megtöbbszörözése elemzésekkel jól alátámasztott tudománynak tűnik. A pénzügyi világ persze nehezen érthető, de nem azért, mert mondjuk a matematika is nehezen érthető. A pénzügyi világban szándékosan félrevezető kifejezésekkel zsonglőrködnek. Itt van például a „Subprime", ami szó szerint azt jelenti, hogy nem optimális, nem a legjobb. Valójában a lehető legrosszabbat jelenti. A pénzügyi világ tele van szándékosan kitalált szakkifejezésekkel, amelyeket azért találtak ki, hogy összezavarják az embereket. Szóval az egész gyomorfordító. Madoffra ráadásul nemcsak magánemberek bízták rá a pénzüket, hanem több száz befektetési alap is. S ezek több millió dolláros fizetéssel kitömött menedzserei az alapokban lévő pénzeket rábízták a „varázslóra”, s ezért elképesztő jutalékokat söpörtek be. Ha mégis megkérdezték volna őket, védekezésül komplikált kifejezések áradatával ködösítettek volna azt a látszatot keltve, hogy kompetens pénzügyi szakemberként roppant bonyolult tranzakciókat bonyolítanak.

– Vagyis a könyv címét úgy is lehet érteni, hogy Fucked Up, azaz Elbaszva.

– Igen (nevet), a pénzügyi világra vonatkoztatva mindenképpen. Azt is gondolom, hogy egy még nagyobb pénzügyi válság felé tartunk. Az ellenőrzési rendszereken ugyan szigorítottak, de ezek messze nem elegendőek. Nem vagyok marxista, nem vagyok a piacgazdaság ellensége,

a pénzügyi világot azonban nagyon szoros felügyelet alatt kell tartani.

– Mit jelent a regény címe? Fälschung (Hamisítás), Familie (Család), Fiktion (Fikció), Friedland?

– Fatum, azaz sors. A sors és a véletlenszerűség nagy szerepet játszik. Mint a szerencsejátékokban, például a kártyában. Sokáig nem volt semmilyen címötletem, és a számítógépben a regényt tartalmazó file-t „F"-ként mentettem el. A kiadónak a regényt végül Friedland címmel adtam le, ami utalt a főszereplők, az apa és három fia családnevére. A kiadómnak ez nem tetszett arra hivatkozva, hogy az egykori NSZK-ban volt egy Friedland nevű menekülttábor, ahova az NDK-ból disszidált embereket helyeztek el. S az Észak-Németországban, illetve a keleti tartományokban élők rögtön erre a Friedlandra gondoltak volna. Így maradtam az „F”-nél.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Dési András, Nol.hu, 2015. április 26.