A derStandard.at oldalán Josef Bichler és Patricia Kurucz készítettek interjút Bán Zsófia íróval Magyarországról, politikai és irodalmi helyzetről kérdezték, melyre az írónő kendőzetlen őszinteséggel válaszolt.

STANDARD: Nemrégiben Dalos Györggyel beszélgetett Magyarországról, „Ki fél Orbán Viktortól?” volt a beszélgetés címe. Ön fél tőle?

Bán Zsófia: Nem a személyes félelmemről van szó, hanem az egész országban uralkodó általános félelemről, amit a kormány tudatosan szít, amiben az önkény az embereket elbizonytalanítja, egzisztenciálisan teszi bizonytalanná.

STANDARD: Önt védi a szerzői és egyetemi oktatói státusza?

BZs: Bizonyos szempontból igen. Megfogalmazhatom, mit gondolok, publikálhatom kül- és belföldön is, beszélgethetek Önnel is. Ez nagy kiváltság.

STANDARD: És felelősség is?

BZs: Igen. Akire figyelnek, az mindig felelősséget visel. De én is kerülhetek egyik napról a másikra egy teljesen új, idegen helyzetbe. És ez az, amit el akartak érni, függetlenül a társadalmi rétegektől megvalósították az egyénre szabott önkényt. A védtelenséggel természetesen növekszik a szegénység is, a magyar családok 47 százalékában jelent gondot a gyerekek élelmezése. Így gyakran jelentős kompromisszumokra kényszerülnek az emberek, ami csak emeli az általános frusztráció és agresszió szintjét. A magyarországi krízis nem csupán politikai és ökonómiai, hanem – és ez sem kevésbé fontos – pszichológiai. Senki nem tudja, mi lesz holnap, nem lehet tervezni. A következmények minden egyes ember számára pusztítóak, az ország pszichéje masszívan károsodik.

STANDARD: Nincs kiút Magyarország számára?

BZS: Nincs tere, jelen pillanatban legalábbis, a feldolgozásnak, sem a személyesnek, sem a kulturálisnak. Enélkül a tér nélkül olyasvalami, mint a katarzis nem lehetséges, tehát a megbékülés sem, nemhogy a gyógyulás.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Németh Eszter, Librarius.hu, 2015. július 15.