 Nem azért hordok női ruhát, hogy bárkit provokáljak (Origo.hu)
(kiadvány: Aludnod kellene)
Azért hagyta ott a profi labdarúgás macsó világát, hogy felvállalhassa a transzneműségét. Ennek kínkeserves történetét írta meg első könyvében, az Inkognitó-ban, az első magyar transzcomingout-regényben. Mostanában már mindenhova női ruhában jár, környezete elfogadta, de állítása szerint neki könnyű. Kiss Tibor Noéval transzneműségről, kiszolgáltatottságról, toleranciáról beszélgettünk. Követed még a fociéletet? Andrea Pirlo eligazolt New Yorkba, számomra ezzel közeledik a vége. Tizenöt éve ő a kedvenc focistám, az ő posztján játszottam a Fradiban, védekező, labdaszerző és osztogató középpályásként. De én mindig is csak egy dologban hasonlítottam hozzá: ugyanolyan lassú vagyok. Miért hagytad abba a focit? Tudtam, hogy abba a közegbe soha nem fog beleférni az, ahogyan élni szeretnék. A transzneműségedre gondolsz? Igen. De az egész közeg morálja is nagyon lehúzó volt. A magyar foci borzasztó állapotban van, retrográd, nem európai szinten zajlanak a dolgok, korrupció mindenhol, legalábbis én ezt tapasztalom. A profi futball egyre kevésbé érdekel, de hetente egyszer eljárok focizni. Egyébként a férfi ismerőseim egy része emiatt könnyebben fogad el: mindegy, hogy női ruhában, kisminkelve járok az utcán, ha meg lehet velem beszélni a hétvégi meccset. Kiss Tibor Noé 1976-ban született, a ferencvárosi Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola gimnáziumi osztályába járt, tíztől tizenhét éves koráig az FTC igazolt futballistája volt. Újságkihordóként megszerette a kutyákat. Amikor 1995-ben először női ruhában kiment az utcára, a parókája beleakadt egy faágba. Tanult újságírást és szociológiát, 2003 óta tördelőszerkesztéssel foglalkozik, 2010 óta a Jelenkor folyóiratnál. Újságokba is írt zenéről, futballról, kultúráról, egyik alapítója a focitipp.hu weboldalnak. Inkognitó című regénye 2010-ben jelent meg, és a szerző transzneműségéről szól. Aludnod kellene című második könyve a Magvetőnél jött ki, egy isten háta mögötti, elhagyatott kisközösséget mutat be, valahol Magyarországon játszódik, valamikor mostanában. Idén márciusban megkapta a Békés Pál-díjat. Van olyan döntéshelyzet reggel, hogy női vagy férfiruhát vegyél fel? Szinte mindenhova női ruhában járok. A háziorvoshoz azért nem, mert talán elküldene pszichológushoz. Mégis van ilyen helyzet. Ott van például a nagyon kedves szomszéd néni, aki vallásos, konzervatív gondolkodású. Jó ideig nem mertem elmenni otthonról női ruhában, mert mindig a folyosón volt, virágokat locsolt, takarított, féltem, hogy meglát. Fél év után meguntam a bújócskát, átmentem hozzá, és megmondtam: én nem az a fiú vagyok, akit eddig elképzelt. "Tibor, nekem emberként már bizonyítottál," ennyit mondott, és másnapra elolvasta az első könyvemet. De tíz évvel ezelőtt még totális zavar volt a fejemben a transzneműséggel és a női identitással kapcsolatban, akkoriban egy órába telt, amíg összeszedtem a bátorságomat, hogy kilépjek az ajtón női ruhában. Mitől lett jobb? Elkezdtem beszélni és írni erről, és láttam, hogy a történetem megmozdít embereket. Engem pedig ez felszabadított. [...] 2015-07-26 15:00:41
|
 |
|
