Foncsika és hangya (Nol.hu)
(kiadvány: Máglya)

Valamiért mindig azt érzem, hogy az újabb generációból a leginkább Dragomán Györgyre kell figyelni. Talán tudom is, mi az a valami, ami miatt ezt érzem: a világlátása és a mesélő kedve intenzitása az, hogy ha csak beszél, és jó eséllyel egy szavát sem lehet érteni, akkor is lenyűgöző, lelkesült, igazi.

Meg persze ott vannak a jó kis szavai, hogy nem csiklandoz nála a toll, hanem csiklít, és a papírt nemcsak fecnikre lehet tépni, hanem foncsikákra is. Kíváncsi lennék rá, mit kezdenek ezekkel a szavakkal a fordítói. Mit kezdjünk mi ezekkel a szavakkal? Én leginkább örülök nekik, néha olvasás közben az ég felé lököm mindkét kezemet, hogy igen, ez az, mint amikor először olvastam Tamási Áront, és azt mondták benne: erősen sokat tudsz. Idegen nyelv, amit mégis értek, mint valami szép álomban.

Dragománt olvasni jó. És nemcsak a történetért, nemcsak a szavakért, hanem az írói nagyrabecsülésért, hogy a Máglya fejezetei nem a szokott, szép rendességgel követik egymást, de persze nem is önálló novellák, amelyeket a főszereplők azonossága tart össze, akármilyen szép hagyományai vannak is ennek a megoldásnak a magyar irodalomban. Fejezetek, de kell főznünk egy kis enyvet hozzá, hogy minden egyben maradjon, mint egy összetört korsó, amelynek passzolnak a darabjai, de nem annyira, mint a mesében, hogy aztán a vizet sem ereszti ki.

Keresem még a szerelmetes pillanatokat. Például amikor az egyes szám első személyű történetben a kislány azt mondja, hogy a copfjánál elkezd fájni a feje. Ilyenkor elindul az olvasó a tájolóval, hogy megtalálja a szerzőt, aki nyilván nem kislány, és mégis gondol erre, már a copfra. Szervusz, szerző, hadd rázom meg, nagy tisztelettel, a kezed.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Fáy Miklós, Nol.hu, 2015. aug. 28

2015-08-28 13:21:26
Fordította: Kiss Kornélia
A 62 éves szabadalmi mérnök, Elisabeth Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, és az utolsó pillanatban a szomszédjukban...
Székely Szabolcs verseskötete az érett férfikorról szól pátosz nélkül, de nem illúzióktól mentesen. Haragudhat-e egymásra férj és feleség, ha közben fél szemmel a gyerekre kell figyelni?...
Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.
A vastavai Sárga Pipacs vendégfogadó...
Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ