Potozky László Éles című regényében a korábbi műveiben felütött alaphangot viszi, finomítja tovább. A Nappá lett lámpafény című novelláskötetének „örömnovelláiban” a játékosság és stílbravúr mellett már felfedezhető volt a visszafogott társadalombírálat, amely a Sztrodzsegon című drámájában hangsúlyosabbá vált, jelen regényében pedig kiteljesedik. Az Éles pengeéles bírálat, sőt vádirat a jóléti nyugati társadalom, illetve az azt elérni vágyó kelet-közép-európai társadalmak viszonyrendszerének és jellegzetességeinek vonatkozásában.

Potozky a fájdalom világát vitte regényébe, azt a közeget, amelynek felépítése, berendezése, működése eleve megnyomorított generációkat „termel ki”, amelyek képtelenek változtatni környezetükön, így értelemszerűen saját sorsuk is ennek függvényében alakul, azaz milliónyi élet sodródik egymás mellett, részint céltalanul, részint reménytelenül. Mindannyiunk számára ismerősen.

Az Éles háttérábrázolása annyira alapos és valósághű, hogy az alaptörténettel, amely beléágyazódik, jól működő, minden részében megtervezett és kidolgozott regényvilágot eredményez. Főhőse egy kisvárosi, visszafogott, ámde lobbanékony fiú, aki az olvasó szeme láttára érik gimnazistává, majd egyetemistává, s a felnőtté válás folyamán megindul egy olyan lejtőn, amely a züllés, az alkohol, a drogok és a bűnözés különböző szintjein vezet lejtmenetben, s a végpontja olyasféle mélység, amelyből már szinte lehetetlen a visszatérés. Az átmeneti diákszerelmek múltával „felnőttes párkapcsolatba” már egyetemistaként a szintén egyetemista Katjéval kerül, aki tanulmányainak finanszírozásához prostitúcióból szerzi meg a pénzt, majd ezt a „kereseti lehetőséget” olyképpen fejlesztik tovább immár nemcsak szerelmespárként, hanem bűntársakként, hogy a kuncsaftokat kizsebelik, s az így megszerzett összegből futja kényelmes lakásra, duhajkodásra, könnyelmű életre mindkettejük számára. A könnyen szerzett pénz azonban nem hoz megkönnyebbülést, hisz az anyagi javak nem orvosolhatják a lelki ferdüléseket, amelyekkel felmenők és utódok egyaránt meg kell, hogy küzdjenek, s a fiatalok tragédiája, hogy az idősebb generációktól nem kaphatnak jól hasznosítható életvezetési mintát, az elidegenedés, az önzés, a kiszolgáltatottság és a bezártságból eredő fóbia meghatározza mindannyijuk sorsát, építi korlátaikat.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csík Mónika, Magyarszo.com, 2015. okt. 1.