„Nincs megfelelő szókészletünk, hogy az erőszak elszenvedéséről beszéljünk – fogalmazott Kiss Noémi. – Komolyan küzdöttem vele, hogy ráleljek a regény főhősének hangjára. Végül azt a stratégiát választottam, hogy a nő háromszor fog bele a történetébe, míg végül el tudja mondani. A regény elbeszélője egy kisvárosi tanár, Lívia, aki a 2000-es évek elejéről tekint vissza iskoláséveire. A története a hetvenes években kezdődik, és a rendszerváltás környékén zárul. Ebben az időszakban a meddőség és a bántalmazó házastársi kapcsolat ugyanúgy tabunak számított.”

Törékeny volt ahhoz, hogy írjon róla

„Nem a saját korosztályommal akartam számot vetni, mert arra nekem nincs rálátásom, csupán töredékeket érzékelek. Inkább a nagyszüleim és a szüleim világának szerettem volna emléket állítani. Az a furcsa kettősség járt a fejemben, hogy a rendszerváltás pozitív fordulata ellenére a sorsok, a tragédiák változatlanok maradtak” – mesélte.

Szabó Magda Az őz című regénye komoly inspirációt adott az íráshoz, árulta el Kiss Noémi. „Ő a regényében – Galgóczi Erzsébet mellett – talán elsőként jeleníti meg a női testen elkövetett nyers erőszakot, ám egyből fel is menti a tettest, cselekedeteiért a történelmi korszakot teszi felelőssé. Én szerettem volna érzékeltetni, hogy a személyes tragédiák függetlenedhetnek a történelmi-társadalmi változásoktól: az egyéni felelősség mindig megjelenik a krízishelyzetekben.”

A traumák ilyetén folyamatosságát jelzi, hogy a regényben felvetett témák jórészt a mai napig ugyanúgy tabunak számítanak. Az író előző, Ikeranya című könyvében saját történetét prózává formálva beszélt a meddőségről, a meddő nők kálváriájáról, ám mint mondta, ezt csak utólag tudta megtenni, a trauma lehetetlenné teszi, hogy az ember azonnal kibeszélje, hogy pontosan emlékezzen az eseményekre.

„Ilyen a tabuk természete; amíg benne voltam, én magam is túl törékeny voltam ahhoz, hogy írjak róla. A Sovány angyalokat az Ikeranya előtt kezdtem el. Meg akartam mutatni, milyen »tűszúrásokat« kap az a nő, akinek nem lehet gyereke. Később szerencsére nekünk sikerült, ikreink születtek, de amikor belekezdtem a regénybe, ez nem tűnt reálisnak.”

A személyes traumák feldolgozása

A regénybeli házasság megromlását a főhős, Lívia a meddőséggel (is) magyarázza meg magának. A gyermektelenséget komoly szégyen övezi, így Lívia sorsa magában rejti a tragédia lehetőségét, mesélte Kiss Noémi. Hozzátette, a gyermekszülés társadalmi elvárása a mai napig nem sokat változott. Hiába tekintünk a gyermekvállalásra manapság úgy, mint személyes döntésre, a szülés „kötelessége” ugyanúgy megjelenik. Sőt, ha lehet mondani, az emancipáció után még nehezebb döntések elé állítja a nőket. Németországban például a női emancipáció, a politikai feminizmus komoly hatással volt a gyermekvállalásra – magyarázta az író.

„Nem véletlenül jelentette ki Angela Merkel, hogy fiatal munkaerőre van szükségük, hiszen a társadalmuk öregedése nyilvánvaló folyamat. Ugyanakkor a gyerekvállalás szabadsága a nők alapvető emberi joga. Elképzelhetetlen volna számunkra másmilyen gondolkodás. Nehéz felmérni a szépirodalom társadalmi hatásait, de ahogy a szöveg rátapint bizonyos problémákra, segíthet az olvasóknak a személyes traumák feldolgozásában – fogalmazott Kiss Noémi. – Persze a lehetséges hatásra írás közben nem gondoltam. Egy nő elszigetelődését, a magány megjelenítését tartottam szem előtt. Azt, hogy miként lehet megragadni az elidegenülés kényszerítő erőit, hogyan lehet feldolgozni, és még inkább, miként lehet elbeszélni azt: milyen nyelve lehet a magánynak egy olyan környezetben, ahol nem elfogadók az emberek. Ahol a saját családtagok is bántalmazóvá válnak.”

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mno.hu, 2015. okt. 14.