Darvasi László Isten. Haza. Csal. című új novelláskötetének a borítóján egy autó szévédőjét látjuk, azon túl semmi kivehetőt nem érzékelünk a tájból. Még a tükör is sötét. Látunk még három, piros, fehér és zöld illatú fenyő formájú Wunder-Baum légfrissítőt is, és egy afféle fényfüzért. Talán ott van az autóban, az Isten, a haza, és a család is. Ha jól olvassuk a könyvet, mindent, és mindenkit megtalálunk. Ha jó helyre ülünk, a tükörben talán magunkat is megtaláljuk. És hogy ne tévedjünk el, maga Darvasi László navigál minket. 

Az Isten. Haza. Csal. novellái számos szöveghelyen olyanok, mintha prózaversek lennének. Erről persze eszembe jut: előállsz még valaha versekkel?
Nem hiszem. Úgy két évente titokban az asztalomhoz ülök, sandán körbenézek, lát-e valaki, majd pedig megpróbálok verset írni, és hiába. Más lett a tekintet, másként mozog a csukló, másként veri bentről a tamtamot a szerkezet. A vers beköltözött a prózába, és jól elvan ott. Jó, úgynevezett verseket nem csak költők írnak, de én, azt hiszem, akkor sem voltam költő, amikor írtam verseket. Viszont a versből élek azóta is, a prózám nagyon sokat kér és kap a verstől, és mélységesen tiszteli. Máris eszembe jutott egy tárca téma, hogy kell megölni egy verset, hogy hal meg a vers, ilyesmi. Na, például ez egy következő restancia lesz.

2012-ben három könyved is megjelent, gyakorlatilag folyamatos a könyvpiaci jelenléted. Volt, hogy valamit nem adtál le határidőre? Egyáltalán: hogy sikerül mindent ilyen üzembiztosan leadni? Megvan a napirended, hogy reggel futsz, utána írsz, aztán javítasz…
Már nem futok, mert, mindegy. Azt hiszem, a huszoniksz év alatt az ÉS-nél egy tárca idejét néztem el. De akkor még nem volt mobil, meg net, ráadásul még Szegeden éltem, úgyhogy a rovatvezetőm, Dérczy Péter nem tudott utolérni. A Délmagyarban pedig ott van huszonöt éve a heti kettő tárca. Néha nem férnek be, de az nem az én saram. Akkurátusan vigyázok a megjelenés idejére. S aztán persze néha besokallok, és nem megyek el valahová, pedig kellene, illene, mert megígértem, kihirdették, egyebek. Köd lesz, betakar. A barátaim pedig kifejezetten megbízhatatlannak tartanak, és jó okuk van rá. Mert ha a tárcák idejét nem is, más időpontokat előszeretettel keverek, vagy elfelejtek. Különben pedig, tudod, az utolsó pillanatnak nagyon nagy hatalma van. Amikor már nem halogathatod tovább a kért, megrendelt szöveget, és nincs kifogás, üresjárat, mellébeszélés. Akkor fogod magad, szó szerint, és megírod. Hogy az micsoda érzés. Emeled az ujjad a sent gombról. Tíz kilóval leszel könnyebb nyomban

Az Isten. Haza. Csal-ban megjelennek a pop-kulturális referenciák, Lana Del Ray, Linkin Park… Miért most? Korábban milyen volt a viszonyod a rock and rollal? A szleng sem volt jellemző rád, ami most sem…
Folyamatosan hallgatok zenét, és mindenfélét, és például a Led Zeppelin nem múlt el. De volt Szív Ernőnek egy könyve, véletlenül a nőkről szólt, meg a szerelemről, és abban a kiskötetben az volt a műfaji megjelölés, hogy dzsessznovellák. Vagyis hogy vannak főmotívumok, vagyis magától értetődően az írásban is, és te azok dallamát fújod, dobolod, miközben variálsz is eltérsz, változtatsz, újratervezel, majd visszatérsz az alapdallamhoz. Ha írsz, biztosan zenélsz is. És ha zenélsz, írsz is, csak egy másfajta, láthatatlan, titokzatos helyre. Különben meg miért ne tudhatnám, milyen zenéket hallgatnak a mai tinik, kiskamaszok? Nagyjából tudom. Azt hiszem, most nem mondtam igazat.

A kötet szinte minden novellája kb. egyforma hosszú. Ez afféle koncepció volt, vagy „így alakult”?
Ugyanis sok történet, Szív Ernő segítségét kérve az ÉS tárca rovatában jelent meg. Talán Szvoren Edinától kérdezték meg mostanában Az ország legjobb hóhéra című kötet remek szövegei kapcsán, hogy akkor az írásai tárcák-e. Mert hogy tárcahelyen jelnetek meg. Na, igen, a tárcahely befogadó színház. Mehet oda boldog és boldogtalan, ilyen beszély, olyan csevej. De attól még nem lesz föltétlenül tárca. Csak ott rozsdáll vagy tündököl, a vonal alatt. Tárca, tárcanovella, novella, három különböző, jóllehet nem éles határokkal elválasztható műfajokról beszélünk. A tárca a bármi, a tárcanovella a talán, a novella az igen és a nem.

Volt, tehát hogy valamit tárcának szántál, aztán novellává nemesült, vagy fordítva?

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Poós Zoltán, Nullahategy.hu, 2015.okt. 24.