Ördögi eastern, figyelmeztet a fülszöveg és a borító együttesen, csak hogy rögvest lássuk: ennek a könyvnek a kis magyar valósághoz van köze, a dél-alföldi puszták betyár-cowboyaihoz, magja pedig a mostanáig kellően szétcincált Rózsa Sándor-legenda. A Sömmiben azonban Veszelka Imre, a hírös magyar betyár fő cimborája eddig ismeretlen, egészen meglepő szemszögből meséli el, mi történt valójában Rózsa Sándor és szó szerint az Ördög (valamint Kossuth Lajos) között.

A cím felidézi azt a bizonyos "semmi-dobozt", a férfilélek mélységes bugyrainak szóban megfogalmazható szegényes mását, a legfontosabb kérdésekre a visszatérő egyszerű és sokatmondó választ: sömmi.

Mit látsz? Mire gondolsz? Mi bűnöd van? Mi történt? Sömmi.

A kisromán, mely műfajánál fogva a népdalokhoz, balladákhoz és a közköltészeti eredetű népi alkotásokhoz hasonló nyelvezettel íródott, két születéstörténettel és egy fausti alku kísérletével kezdődik, és Rózsa Sándor halálának (eleddig eltitkolt) elmesélésével zárul. Emberközeli kedvhozó a betyárok nosztalgiával idézett világának megismeréséhez, élvezetes, stílusban, korabeli szövegrészletekkel és irodalmi rejtvényekkel, de a ma emberének is megfoghatóan

Az embertelenség és a kegyetlenség pusztító ereje, a generációról generációra gyűrűző rombolás az emberi lélekben lapról lapra nyomon követhető a könyvben, a mindenkori rendszer igazságtalanságaival (és az ördög füstös-patás képével) hitelesítve.

A stílus mindvégig tárgyilagos, s a leghihetetlenebb, tragikus vagy komikus fordulatokat is olyan egyszerűen, meseszerűen mondja el az elbeszélő, hogy a véres részektől kellő mértékben eltávolít, finom humorával és ízes nyelvezetével pedig hihetővé teszi a legabszurdabb momentumokat is. A szöveg úgy folyik, ahogy egy visszaemlékező ember gondolatai haladhatnak, sorban, tagolatlanul, a figyelmet jócskán lekötő módon. Végig látjuk magunk előtt a nagy melák Veszelkát, amint szinte bábfiguraként cselekszik és mesél, és a testvére halálával kővé és betyárrá váló mesélő csak az utolsó lapokon lesz valódi hús-vér figurává.

"...ahogy tápászkodok fel az uccáról, hirtelen azt veszem észre, hogy újfent látok, de olyan élesen, mint a távcső, kinyílott megint a szemem világa, de persze nem mondtam meg senkinek az újdonságot, inkább reá toltam a setét üveges okulárét a szememre, fogtam a fehér botom, és másnap ismét kiültem koldulni a Páva Vendéglővel szemközt..."