A nyugati kultúra, bár kétezer éve kereszténynek vallja magát, a krisztusi tanításokkal sem nagyon tud mit kezdeni – vallja a most 15 év után új regénnyel jelentkező Bartis Attila, aki szerint így nem is képes az egymást kizáró, párhuzamos igazságok felismerésére és elfogadására. Sokszor egyetlen mondat elég, hogy feloldhatatlan erkölcsi dilemmába kerüljünk – ilyen volt Kádár "aki nincs ellenünk, az velünk van" tétele is. Mennyire lehet a nyelven tett erőszaknak nevezni a politikailag korrekt szövegeket? Hisz-e az író a névmágiában? Mennyire önéletrajzi kötet A vége? Interjú.
hvg.hu: ”Egy nap Kádár János azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Mindenki fellélegzett, végtére is ezek Krisztus szavai. (…) Ha jobban belegondolok, egy egész országot végzett ki egyetlen mondattal” – írja A végében. Itt pontosan mire gondol?
Bartis Attila: Kádár ezzel a mondattal kész tény elé állított mindenkit. Aki nem emigrál, vagy nem csukatja le magát, az akarva-akaratlanul, de vele van. Az elfogadója, sőt haszonélvezője a rendszernek. Hiszen ezt építi. Itt él, itt szuszog, itt táplálkozik. Miközben a szerencsétlen adott esetben azon kívül tényleg nem tett semmit, mint hogy itt született, itt volt szerelmes, boldog, vagy itt vegetált. Ha következetesek vagyunk, ez után a kádári mondat után tényleg nincs más választásunk, mint a nyílt szembeállás vagy az emigráció. Márpedig se lecsukni nem lehet egy egész országot, se nem emigrálhat tízmillió ember, bármilyen szívesen is felajánlják néha ezt a lehetőséget a magyar miniszterelnökök. Mondom, a másik egyetlen mondata elég néha, hogy feloldhatatlan erkölcsi dilemmába kerülj. Ezt különösen a rendszerváltás idején lehetett érezni. Alapkérdés volt, hogy itt tulajdonképpen ki mennyire tiszta, vagy a puszta léte okán mennyire volt kiszolgálója és haszonélvezője egy diktatúrának.
hvg.hu: Ez most is így van, nem?
[...]
A válasz és a teljes interjú itt olvasható »
Forrás: Hercsel Adél, Hvg.hu, 2015. nov. 6.