Egy napilapnak adott hazaárulós nyilatkozata olykor nagyobb hullámot ver, mint némelyik könyve – magyarázza Parti Nagy Lajos, miért hagy fel a rendszeres közéleti tárcaírással. Egyébként is, ma már a közélet szállítja a kész magyabszurdokat, amiket már nem is lehet tovább fokozni. Interjú.
hvg.hu: Negyedszázada, amikor először kapta mikrofonvégre Réz Pált, akkor a „nagy öreggel” készített életútösszegző beszélgetést. 1992-ben Réz pontosan ugyanannyi éves volt, mint most ön…
Parti Nagy Lajos: Furcsa érzés volt, mikor erre a párhuzamra a könyv szerkesztésekor rádöbbentem. Most persze nehéz magamat elfogadnom úgy, hogy én is „túl” vagyok, de harminckilenc évesen nem nagyon találtam kivetnivalót Réz „túli” attitűdjében, s hogy magát rendre az élet és a halál közti mezsgyére, senki földjére pozícionálja. Erre a nagyhagyományú pátriárka-szerepre, melynek talán Füst Milán volt a legtökéletesebb alakítója, Réz picit rá is játszott. Nem volt fiatal, de nem volt öreg, így hát kacérkodhatott az öregséggel. Miközben, főszerkesztőként, éppen megteremtette a korszak szerintem legjelentősebb folyóiratát, a Holmit, a mi beszélgetéseink, pontosabban az ő roppant eleven szövege mögött lebegett valami finitizmus, száraz melankólia. Persze kellő iróniával, továbbá fantasztikus memóriával és komoly vitalitással.
hvg.hu: Idei könyvtermése azt jelzi, hogy ön még korántsem visszatekint, inkább újrahasznosít. Full(k)Eufória címmel ismét megjelentette a tavaly Fülkeufória-ként nyomdafestéket kapott felnőttmesekönyvének hangos változatát „a szerző előadásában”
PNL: Nem mentegetődzésképpen mondom, de nem „ismét”. A mostani kiadvány mind a 154 mese hangzó változatát tartalmazza egy MP3 lemezen. Ennek nagyjából a fele jelent meg korábban CD-n, Magos György rendezésében, Varga Viktor szerkesztésében. Ezeket az álmeséket, magyabszurdokat 2011. és 2014. között, heti rendszerességgel írtam az Élet és Irodalomba, itt-ott olvastam is fel belőlük, Dés Lászlóval több évadon tartottunk olvasós-zenélős Fülkefor-esteket. Látnom kellett, hogy a felolvasásnak elég nagy visszhangja támadt, szerintem többen hallgatták, mit ahányan olvasták.
hvg.hu: És ez hogyan érintette az írót?
PNL: Eleinte meglepett, hogy ezeknek a papírmeséknek ennyire jól áll az élőszó, az az írói „előadás” amire én képes voltam. De elfogadtam, nem bántam, s mivel úgy láttam, működnek úgy, mint írott előképeik, örülök, hogy hangban is megjelent mindegyik mese. S minthogy a lemez köré kicsi könyvet képzelt el a kiadó, az egész vállalkozást, e négy éves „mesekorszakot” lezárandó, mind a 154 darabnak megírtam a négysoros zanzáját – ha úgy tetszik, az annotált tartalomjegyzékét. Meg kell mondjam, szinte nagyobb kedvvel, nagyobb szövegörömmel írtam, mint a meséket anno.
hvg.hu: Sűrítményei már-már versként voltak olvashatóak.
PNL: Igen, most úgy látom, a mesékben is van valami versszerű. De ezzel a történetnek részemről vége egyszer s mindenkorra.
hvg.hu: Ebben biztos?
[...]
A válasz és a teljes interjú itt olvasható »
Forrás: Murányi Gábor, Hvg.hu, 2015. nov. 7.