„Gyengéden, de határozottan”

Írta: Domján Edit

Nem csodálkoznék, ha Szvoren Edina legújabb, immár harmadik novellás könyvét mihamar fölfedeznék a személyiséggel és a társas kapcsolatokkal foglalkozó pszichológusok, és példatárként vagy biblioterápiás csoportokban munkaanyagként hasznosítanák. A novellák ugyanis korszerű lélektani ismereteket közvetítenek, s a legtöbb pszichológiai iskola találna a tételeihez szemléltető anyagot a könyvben – a neoanalitikusoktól az evolúció hívein át a fenomenológiai és kognitív irányzatokig. Ennek igazolására a végjegyzetben felsorolok néhány személyiség-lélektani alapelvet, s hozzájuk rendelek pár novellát.[i]

Feltevésemből, a kötet praktikusan hasznosítható voltából persze egyáltalán nem következik, hogy a Szvoren-novellák szépirodalmi, esztétikai értéke csekély lenne. Ellenkezőleg. Az ország legjobb hóhéra című kötet, bár kétségkívül töprengésre, gondolkodásra (s így elvonatkoztatásra is) ösztönöz, egyáltalán nem elméletieskedő, ismeretterjesztő jellegű. Nagyon ritka benne az általánosítás, a bölcselkedés, s ha van is, arról hamar kiderül, hogy igazságtartalma relatív, csak az adott helyzetre igaz[ii], vagy pedig komikus-groteszk az állítás, mindössze a szereplő-narrátor cikcakkos gondolkodását reprezentálja.[iii] Egy-egy aforisztikusnak ható kijelentésről akár az is kiderülhet, nem velős mondás, hanem egy történés metonimikus-metaforikus kifejezése. Pl. „Az elégedetlenség hajnalra keményre dermed, és járni lehet a tetején” kijelentés egy prófécia, mely be is teljesedik. A „Járni lehet a tetején” én-elbeszélője ugyanis (személyes érdekből) hozzásegít egy öngyilkosságot tervezgető asszonyt a halálhoz: szódájába fertőtlenítőszert kever, s az hajnalra cementszerűen megkeményedik a nő szervezetében. (Az idézett képben a depressziós nőnek az életével és a lányának az anyjával való elégedetlensége mint ok metonimikusan helyettesíti az okozat, az öngyilkosság vagy gyilkosság eszközét.)

Szvoren Edina novelláinak esztétikai értékét számomra az összetett, elementáris hatásuk bizonyítja. Olyan intenzív létélményt közvetítenek, amely elől aligha tud kitérni a befogadó. A szövegek arra szorítják, hogy legszemélyesebb tapasztalataival szembesítse az olvasottakat. Akkor is, ha abszurd, akkor is, ha fantasztikus (disztópikus), akkor is, ha valószerű történéseket, állapotokat, helyzeteket állítanak elé az írások. Szvoren Edina ugyanis – a Pertuban és a Nincs, és ne is legyen kötetben megmutatkozó előzmények után – e könyvében végképp kiérlelte azokat a prózapoétikai eljárásokat, amelyeket sajátos témája (és világlátása) minden kétséget kizáróan igényel. Impulzust ehhez sokaktól kaphatott, klasszikusoktól és kortársaktól egyaránt. Csehov a befejezetlenség, elhagyás alakzatai révén, Kafka a metaforikus nyelvhasználaton alapuló abszurd által gazdagíthatta. Faulknertől a feszültségteremtő előreutalást, Bodor Ádámtól a puritán szövegszerkesztést és a jellegzetes névhasználatot sajátíthatta el a szerző.

A novellaalkotás alapja Szvorennél bizonyos életdarabok kimetszése. A szerző ablakokat nyit, akárcsak egyik rokonszenves, bár esendő hőse, aki sniccerrel vág nyílásokat a költözési dobozaira, hogy a számára valóban szükséges holmikat a dobozok halmából előhúzhassa. Szvoren Edina számára a kimetszendő és a megmutatásra kerülő legszükségesebb dolgok az emberek személyes viszonyai. Ezek a kötet szövegvilágában szerepelvárásokkal és -konfliktusokkal terhelt, hierarchikus kapcsolatok normalitáson innen és túl. Reprezentációjuk során az írások azt járják körül, hogy az ún. magszerepeinknek (az anya, apa, gyerek, barát, házastárs, élettárs, főnök, beosztott szerepeknek) mennyiben tudunk megfelelni, összhangba hozhatók-e ezek a szükségleteinkkel, és hozzásegítenek-e bennünket egymás kölcsönös elfogadásához, intim kapcsolatokhoz. A szövegvilág válasza az utóbbira az, hogy lehetséges ilyesmi, de szigorú feltételei vannak: a véletlen asszisztenciáján túl szükség van az identitás minden alkotóelemének (a lehetséges legtöbb selfnek) a vállalására, ehhez pedig többnyire súlyos válságokat kell átvészelni. Leginkább a leszbikusokról szóló írások (Csonka, jól sikerült; Ida néni hegedűszín haja; Kafarnaumi csoda) mutatnak fel meghitt, intim viszonyokat, valószínűleg azért, mert e novellák meleg párjainak identitáskrízisek során kell túljutniuk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Librarius.hu, 2015. nov. 12.