Esterházy Péter maga mondta, hogy elindult egy úton. Nagyon nehéz út ez, nem ismeri a végcélt, de tudja, hogy végig kell mennie rajta – nyilatkozta lapunknak Rónay László irodalomtörténész, professzor emeritus. A súlyos betegséggel küzdő író a napokban közös kötetet jelentetett meg Szüts Miklós festőművésszel A bűnös címmel. Esterházy nem vállalt könyvbemutatót, csupán egy dedikálást, néhány napja a két szerző a Pozsonyi úti Láng Tékában találkozott az érdeklődőkkel. Rajongó pedig akadt bőven, a Pozsonyi úton hosszan várakoztak az író kedvelői egy-egy aláírásért. Az interjúcsendet azonban most megtörte Esterházy Péter és őszintén beszélt a konyves.blog. hu-n az új kötetről, a betegségéről és arról a bizonyos útról, amelyet Rónay László is említett.

„Megy minden a maga útján, csak nem tudjuk, hogy mi ez az út. Megy minden a maga szabályai szerint, csak nem tudjuk, hogy mik ezek a szabályok. És az is lehet, hogy nem is fogom megtudni, vagy félreértelmezem őket. Nem is nagyon érdekel. Ezt bizonyos hűvösséggel tudom mondani. A magyar irodalomban persze nem most először fordul elő, hogy egy író a betegségéről ír, gondoljunk csak Karinthy Utazás a koponyám körül című művére vagy az ebben az évben elhunyt szeretett kollégánk Andrassew Iván irodalmi igényű internetes naplójára, melyben betegségének kulisszáit ismerhettük meg kronológiában, kíméletlen öniróniával fűszerezve. Esterházy Péternek idén nyáron a göteborgi könyvfesztiválra írt leveléből tudhattuk meg, hogy súlyos betegség támadta meg.

„Erről sokat tudnék beszélni (ti. az irodalomról – a szerk.), a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most megkímélem a tisztelt publikumot, de ne reménykedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.”

A bűnös című kötet első mondatai pedig a következők: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hasnyálmirigy. Pontosabban egy Hasnyálmirigy Hát… valójában Hasnyálmirigyrák volt a neve az ebadtának, életvidám, link fickó, festményen úgy festene, mint a költő Balassi Bálint, lenne bajsza, korabeli főfödője és nem utolsósorban vitéz kardja. A festményen látszana, hogy szakadatlanul szerelmes. Mint róka a tyúkokat, hajkurássza a nőket. És a férfiakat. Nem tenne különbséget, tudhatni, a szerelem vak. Szívesen volnánk a XVII. században, lenne ló, lenne kard, lenne hajnali pára, vágtatás és ontása gaz törökök vérének. És akkor imigyen szóla egy égi hang: Csukd be fiam azt a XVII. századot, jön be a hideg vagy a huzat.”

Mint láttuk a szerző a Hasnyálmirigyárkot megszemélyesítette, sőt később „Hasnyálka” lett belőle. Hasnyálka pedig szeret gyilkolni, szép lassan felzabálja a testet. Esterházy kötetében szerepelnek vulgárisabb részek is. De mint ahogy a szerző fogalmaz: „Halál és szerelem közelében megváltozik az ízlés és a stílus is.” Persze ahogy Esterházynál megszokhattuk most is minden több rétegű, árnyaltabb és szabadabb vagyis „papíron nincs pucér valóság”. Így nem lepődünk meg azon, hogy a kötetben több fikciós leágazást is nyomon követhetünk. Ráadásul erről a szerző azt mondja: a forma önmagában jelent egy fikciós státuszt, hiszen A bűnösnek vagy korábban a Javított kiadásnak vagy a Harmonia Caelestis-nek is más és más volt a viszonya a valósághoz.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balogh Gyula, Népszava.hu, 2015. dec. 15.