Dragomán Györgyről kevesen tudják, hogy különleges kollekciója van megfoghatatlan tárgyakból. Erről, a novellákról, és a politikáról is beszélgettünk vele.

A fehér király és a Máglya között kilenc év telt el, ehhez képest az Oroszlánkórus című novelláskötet viszonylag hamar megjelent. A hosszú szünet után mostantól jönnek sorban az új könyvek?

Mindegyik regényem megírása alatt születtek novellák. Folyamatosan dolgozom, regényeken és novellákon is, de nem írok könnyen, a novella és a regény ugyanolyan kihívást, nehézséget jelent a számomra. Dolgozom egy harmadik regényen, amit a tér és az idő A fehér királlyal és a Máglyával összekapcsol valamennyire. Régóta foglalkozom vele, illetve ezzel párhuzamosan készül egy másik novelláskötet is.

Nem egy, korábban különféle lapokban publikált novella kimaradt a könyvből. Milyen szerkesztési elvet követett a novelláskötet összeállításánál?

Az évek során több kötetnyi novella gyűlt össze, nagyjából tudom, hogy mi hova kerül majd. Az Oroszlánkórusban közvetett és közvetlen módon összetartozó, illetve egymásra reflektáló szövegek olvashatóak. A válogatásnál ezt vettem figyelembe.

Számos narrátor szólal meg a novellákban, többféle sorsot megjelenítő szereplővel szembesítenek az írások. Melyik áll Önhöz a legközelebb?

Nincs egyik novellához sem közöm, de mindegyik novellához nagyon sok közöm van.

A Jég című novella egy szír emberről mesél. A nyugodt mondatok dacára végig érezhető a megnevezhetetlen feszültség, valamilyen krízis súlya a szövegben. Igazán az utolsó mondat után veszi kezdetét a történet, a realitásban.

Ez a novella az egyetlen, megtörtént eseten alapuló szöveg a könyvben. Egy fesztiválon találkoztam az írás szereplőjével. Azért nem lett belőle hosszabb szöveg, mert úgy éreztem, hogy nincs ahhoz jogom, hogy kitaláljam mögé a tragédiáját. A novellában nem mondok el többet, mint amennyi a valóságban megtörtént.

A jó novella egyik ismérve, hogy a szöveg képes egy egész univerzumot hihetően ábrázolni...

Mögötte van a világ. A regényeim is novellákból nőtték ki magukat. Amikor elkezdtem írni A fehér királyt, valójában egy novellába fogtam bele, és egy rövid ideig a Máglyánál is hasonló volt a helyzet. Elképzelhetetlennek tartom, hogy írás előtt elhatározom, márpedig most regényt fogok írni, és pontról pontra eltervezem előre a történetet. Ez nem így működik, ennél organikusabban nőnek az írásaim. Idővel persze kiderül, hogy mi lesz regény, és mi nem.

A kötetben szereplő novellák közül megkísértette valamelyik, hogy regénnyé szélesedjék?

[...]

A válasz és a teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Kulturpart.hu, 2016. jan. 11.