 Komp-ország térképésze: Spiró György új esszékötete (Vs.hu)
(kiadvány: Válogatott esszék 1979-2016)
Hetvenedik születésnapja alkalmából maga Spiró György rendezte kötetté 1979 és 2016 között írt esszéit. Elmondjuk, miért rendkívül fontos ma annak az írónak a szellemi tartása, aki örök ellenzékiként a kívülállókat szolgálta és a keleti-európai identitást mutatta fel és akkor is, amikor mindenki a Nyugat felé fordult. A 70 éves kiváló írót hadd köszöntsem legkedvesebb magyar szerzője, első regénye főhőse, Ady Endre soraival: “ Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.
Unásig idézett szöveg, de Spirón kívül alig akad kortárs szerzőnk, aki úgy istenigazából komolyan vette volna. Ennek első oka roppant prózai: Spirón kívül szinte egyetlen mai magyar író/irodalmár sem olvas oroszul, szerbül, horvátul, lengyelül és még egyéb egzotikus nyelveken, így nem képes erős szellemi injekciókkal ellensúlyozni az egészségtelenül egyoldalú nyugati hatást. Ez a befolyás némileg francia, minimálisan angol, de legkivált német/osztrák volt már Kazinczy korában is, aki még a Hamletet is a német kiadás alapján fordította. És nem túlzás azt állítani, hogy a 1980-90-es években az osztrák Thomas Bernhard számított a legjelentősebb és legnépszerűbb kortárs magyar szerzőnek. Spiró ebben a gyülekezetben még a ministráns szerepében sem lépett fel.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Ady az akkori, azaz 1905-ös aktuális politikai konstellációnak megfelelően, a Kelet felé kacsingatást egyértelműen valami „betűiszonyos” barbárságnak, szellemi kannibalizmusnak érzékelte, és azonosította a „tatár" Ázsiával: “Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.
Ez érthető volt, hiszen Ady és a már nevében is hitvallást hirdető Nyugat folyóirat éppen azon munkálkodott, hogy megteremtse a modern, felvilágosodott, európai kultúrát, melyről, Ady szerint, azt hazudták, hogy már a miénk: “Ideálisták és gonosztevők összeálltak, álság levegő-köveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.
Ez ábrándnak bizonyult, noha valami kétségkívül megkezdődött ekkoriban. De a reakció nem késett. És Ady úgy érzi, tragédia, hogy most „Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar társaság, a valóság.” Ady és társai ennek a tízezer embernek próbáltak teremteni új magyar szellemi világot. Spiró már más korszak gyermeke. Számára éppen az jelentette a primitívséget már a Kádár-rendszerben és annak bukása után is, hogy kultúránk vészesen egyoldalú, és azt hazudta és hazudja magának, hogy semmi köze Kelethez; a Nyugat része és talán csakis a Nyugat része. Megvolt ennek a politikai mellékjelentése is, hiszen a létező szocializmusban a nyugati demokrácia szállította az ellensúlyt a keleti „népi demokráciákhoz". Ám a nyugati szellem imádata természetesen a provincializmus meghaladását célozta, noha maga sem volt egyéb, mint fordított provincializmus. Hiszen ezzel a magyar kultúra továbbra is bezárkózott az önmaga által önmagának alkotott Felhőkakukkvárába, mit sem tudva a monarchiabeli történelmi-szellemi rokonairól;1945 után pedig úgyszólván a sorstársairól, a csehekről, szlovákokról, lengyelekről, szerbekről, horvátokról, és így tovább. És aztán csodálkozott, hogy a Nyugat valahogy mégsem képes felfedezni, és főként megbecsülni az úgymond européer magyar értékeket. [...] 2016-04-13 13:15:13
|
 |
|
