Grecsó-vidék. Az emlékezet rései (168 Óra Online)
(kiadvány: Jelmezbál)
Krimit írt. A Jelmezbál – családregény bűnesettel. Nemcsak lelepleződik egy régi gyilkosság, hanem a múlt más bűnei is feltárulnak. Morális vétségek. Ellopott életek. Csalások, hazugságok, gyalázatok. Megbocsáthatatlan tévedések. Szereptévesztések. Grecsó Krisztián könyvének egyes fejezetei külön-külön is teljes sorstörténetek, amelyek végül egymásba fonódnak. Az író szerint a bűnök sosem fedhetők el. De arról is beszél: barátja, Darvasi László volt a könyv szerkesztője, s miatta újraírta a regényét. – Talán tudja: Parti Nagy Lajos is szerkeszti Závada Pál kéziratait. Vagy Parti Nagy írásait Závada? – Irodalmi barátpárosoknál gyakori az előolvasás. Bartis Attila és Kemény István is véleményezik egymás szövegeit. Kíméletlenek az írók az írókkal. Velem is kegyetlenül bánt Darvasi Laci. – De nem ment rá a barátságuk? – Még csak meg sem ingott. Pedig a könyv első verzióját kivégezte Laci. Legyilkolta egy filctollal. – Újraíratta önnel? – Újra kellett gondolnom az egészet. Amiért hálás vagyok neki. Dávid Anna, a Magvető Kiadó főszerkesztője, aki olvasta a regényvariációkat, fel is hívta Lacit, árulja el, mit mondott nekem, mert abból sokat tanulhatna, hogyan kell beszélni a szerzőkkel. – És mit mondott önnek Darvasi? – Hogy ennek a könyvnek fontosnak kell lennie a pályámon. – Megmagyarázta ezt? – Meg. A Mellettem elférsz sikeres volt, beemelt egy másik írócsapatba, a Megyek utánad inkább könnyedebb lett, ami persze természetes, az összegző művek nem ipari gyártósoron készülnek. De most nem adhatok ki a kezemből léha regényt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne legyen hibátlan. Aztán még fél évig dolgoztam rajta – voltaképpen egy új köteten. – Egyszer Darvasi felvetette nekem a „Viharsarok-szindrómát”. Hogy mennyi írót adott a délkeleti perem. Ön is onnan jött, de Cserna-Szabó András, Závada, Kiss Ottó, Szilasi László ugyancsak. Meg Darvasi is, aki szerint tán annak a lehetetlen vidéknek a képzeletbeli leküzdése nyithatta meg az írói világokat. – Lehet, igen. Azt is Darvasi Laci vette észre: mintha ennek a vidéknek csak azon részei léteznének, utcái, házai, viszonyai, sírásai, örömei, amelyeket valamelyikünk már megírt. Mindenesetre különös, hogy Békéscsabát eddig senki sem nevezte nevén a könyveiben. Sem Závada, sem Szilasi, Krasznahorkai sem. Úgyhogy én most szándékosan nem kereszteltem át a bőségében is udvariasan falusias várost, nálam Békéscsaba, és kész. Miközben én mégiscsak szegvári vagyok, zárt, konok katolikus közösségből jövök. – Mindig vissza is tér ide. Mintha ugyanazt az egy regényt írná – különféle változatokban. [...] 2016-04-16 13:20:53
|
|