Alanyi jogon a történelemben (Magyar Szó)
(kiadvány: Isten. Haza. Csal.)

Isten. Haza. Csal. Külön-külön, azaz önmagukban állva is súlyos kifejezések. Súlyosak és testesek. Nemcsak a jelentéstartamuk okán, hanem a hozzájuk kapcsolható asszociációk sokfélesége okán is. Egybeolvasva pedig tovább árnyalódik és bonyolódik az eredeti jelentés. Darvasi László legutóbbi novelláskötetének címoldalára e három kifejezés, három fejezetcím került egymás alá, cím gyanánt. Egymás alatt olvashatók, mert külön is állnak, meg egybe is tartoznak, kinek-kinek tetszése szerint. Azt sugallják, hogy a szerző a könyvbe gyűjtött novellákban effélékről ír. Istenről. Hazáról. Csalásról. Meg hogy néha megesik, hogy valakit hazacsal az Isten. Aztán a történeteket olvasva kiderül, hogy azért nem ennyire egyszerű. Merthogy Darvasi valójában rólunk ír. Mindannyiunkról, akik „alanyi jogon benne vagyunk a történelemben”. Ír a szüleinkről. A nagyszüleinkről. Az utcánkról. A falunkról. A falubéli kocsmáról, és a benne iddogáló „gyűrött, szótlan férfiakról”, akik „este szoktak énekelni vagy ütni”. A templomunkról, annak padjaiban üldögélő, meggörbült öregasszonyokról, karikalábú bácsikról, kérges kezű férfiakról. Akik „csontjaik halk zörgését, lelkük derengő homályát hozzák a dohos falak közé. Már azt sem veszik észre, ha imádkoznak.” Az országunkról, a régiónkról is ír. Mindarról, amit az otthonunknak nevezünk. Dolgainkról, amelyek „velünk maradnak, kapaszkodnak belénk, mint a bogáncs, amíg élünk”. A múltunkról. A történelmünkről. A mindent átható erőszakról. Hitünkről és hitetlenségünkről. A családhoz való viszonyunkról. A családról, amely ha csonka, sérült, ha hiányzik a teljesség belőle, máris igévé válik: csal. És sok családból válik ige, meg bűnbánat, meg vágyakozás és magány. És sok családban nőnek fel úgy a gyerekek, hogy az erőszak szabályait is elsajátítják. Rólunk, felnőttekről veszik a példát, bennünket utánoznak. És egy idő után már nem ártatlanok ők sem, hisz „a gyerekeket nem az különbözteti meg a felnőttektől, hogy ők nem ölnek. Ó, dehogyisnem ölnek. Ölnek a gyerekek is. Csak temetni nem tudnak még.” Aztán az irodalmunkról is ír Darvasi. Hogy „olyat is meg kell írni, ami senkinek se esik kedvére”. Mondjuk, neki se. De ő olyat is megír, amit a legszívesebben mélyen elhallgatna. Hát így keletkeztek ezek a novellák. Ez a harminchárom kis rekviem Istenért, hazáért, családért. Fegyelmezett, letisztult, érett alkotások, melyeknek megvan a helye és szerepe ebben a kötetnek nevezett, pontos, precíz konstrukcióban. Amely hihetetlenül egységes. Egységesebb minden eddigi Darvasi-kötetnél.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Csík Mónika, Magyarszo.com, 2016. június 2. 

2016-06-02 15:40:32
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ