„A bűnjel én voltam” - Kollár-Klemencz László zenész (Magyar Narancs)

Június 2-án nagyszabású koncertet adott a Kistehén a Budapest Parkban. A zenekar vezetőjével, Kollár-Klemencz Lászlóval a zenészélet és a tanyasi lét mindennapjairól, egy kóbor természetű szamárról és a medveveszélyről, az erdészek megvető pillantásáról és a jó fagyasztók fontosságáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Anyaszült meztelenül üldögélsz egy farakás előtt a tavaly megjelent prózaköteted borítóján. Nem volt hideg?

Kollár-Klemencz László: Nem igazán.

MN: Mi volt a koncepció?

KKL: A feleségem fotós, a kép, ami a borítóra került, egy fotósorozat része. A székelyföldi nászutunkon készült a saját szórakoztatásunkra. A koncepció röviden az volt, hogy a sűrűben bukkanjak fel meztelenül. Valahogy úgy, hogy része legyek a természetnek, olvadjak is be, de azért ki is lehessen szúrni messziről. Egy kicsit úgy, mint Antonioni Nagyításában a bűnjel. Ez a bűnjel én voltam.

MN: Nem jött szembe senki?

KKL: Egy lélek se. De nem is az emberektől tartottam elsősorban. Hanem a medvéktől. Székelyföldön mindig van egy olyan érzésed, hogy bármikor találkozhatsz medvével. Én még soha nem találkoztam eggyel sem, de tévedtem már el a Hargitán, medveközeli érzésem nekem is volt. Székelyföldön a medve mellett a másik nagy veszélyforrás a pásztorkutya. A feleségem felküldött egy távoli dombtetőre, de azt egyikünk sem látta, hogy a domb másik oldalán épp egy birkanyáj tanyázik. A pásztorkutyák vérszomjas fenevadak tudnak lenni, ha valaki megközelíti a nyájat. Hát még, ha az a valaki meztelen.

MN: A tanyasi életmód elmaradhatatlan témája lett a veled való beszélgetéseknek. Mennyire vagy „vidéken eltemetve”, ahogy azt régen mondani szokták?

KKL: Korábban egy bérelt tanyán laktunk, ma már van egy sajátunk, Szentendrétől néhány kilométerre. Egy tisztáson, bent az erdőben, el van szakítva nagyjából mindentől. Egy aszfaltút köti össze a külvilággal. Lehet, hogy ez így romantikusan hangzik, de ma már nem működik ez a „kivonulok a városból a természetbe” romantika, ahhoz túl sok mindenhol a hétvégi turista. A mi közelünkben is. Ráadásul ott vannak az erdészek és a vadászok, akik úgy gondolkodnak az erdőről, hogy az utolsó fáig az övék: az ő szemükben én, noha ott lakom az erdő közepén, körülbelül turistastátusban vagyok. Egy ott lakó turista, egy megtűrt alak, nem több.

MN: Afféle különcnek vagy elkönyvelve, aki napközben vidéki magányában gazdálkodik, este koncertet ad. Utoljára talán Demjén Rózsit remetézték le a sajtóban, ő volt a kerti traktorán pózoló „dióspusztai remete”. Szóval, ebből azért rosszul is ki lehet jönni…

KKL: Ez csak a PR. Hogy én a természetben élek, az tulajdonképpen magánügy, a dalaim vagy a szövegeim nem csak a bogarak életéről vagy a faágak hajladozásáról szólnak. Lehet, hogy egy erdő közepén érzem a legjobban magam, de ettől még nagyon is itt élek, a valóságban, csak a közvetlen környezetem más. Van internetem is, igaz, az erdőben gyenge a térerő. Vidéken nőttem fel, mindig is visszavágytam oda. Azt az életet szerettem volna élni, amit gyerekként a nagyapám mellett láttam. Nem romantikából vágok disznót, hanem mert azt a fajta, félig-meddig önellátó rendszert szeretném megteremteni én is, ami a hetvenes években egy tipikus magyar faluban a nagyapáméknak természetes volt. A nagyapám kőművesként dolgozott reggeltől kora délutánig, utána meg a kiskertet és a háztájit nyomta. Szerette, amit csinált. Volt egyfajta biztonságérzete – nem a rendszer, hanem a kiskert, a háztáji miatt. Be tudott rendezkedni előre, akár egy évre előre is. Próbálom ezt a saját életembe is beemelni.

MN: Az állatállományt tekintve biztonságban érzed magad?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Köves Gábor, Magyarnarancs.hu, 2016. június 21.

Megjelent a Magyar Narancs 2016/21-es számában.

2016-06-21 12:22:11
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ