Van valami ősi töltés ezen a Dél-Alföldön, valami, ami miatt mérhetővé válik a mérhetetlen, súlyos a súlytalan. Amolyan impériumokon, vezéreken, politikán átívelő, elő-időkből származó véráztatta, ásatag feszültség, amit megérteni nem, csak megérezni lehet. A földet, a sarat, a port, de a húst, a tejet és a mézet is ebben a feszültségben. Mindez soha sem számszerűsödik, de mérni már lehet. Vajon több-e, vagy kevesebb: az élet? Vajon magánőrület-e az a határzóna, ahol a poszt-monarchikus és poszt-jugoszláv tér- és idősíkjai egy magyar-magyar köztes-lét kultúr-hordalékaként összefolynak. Miközben a cseppfolyósított Szeged és Topolya közötti erővonalakban egy olyan autentikusan női szövegegyüttes íródik meg, amelyben ez az áramló gondolattörmelék „színtiszta Wahrheit” lesz, csak egy árnyalattal északabbra.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Roginer Oszkár, Szifonline.hu , 2016. okt. 12.