Képeslapok a szakadék széléről (Dívány.hu)

Bán Zsófia Turul és dínó című esszékötete történetekkel és képekkel teli táska, amely most került elő a szekrényből, és nem tudjuk eltenni.

Bán Zsófia idén megjelent, kissé rejtélyes című Turul és dínó című könyve egy magyar nyelven viszonylag szerény hagyománnyal rendelkező műfaj, a személyes esszé kereteibe illeszkedik. A keret kifejezés itt többszörösen fontos, hiszen nemcsak a kötetnek ad szép és távolító keretet a nyitó- és záródarab berlini vonatkozása és az elhunyt barát, Svetlana Boym alakja, de a szerző többször hivatkozik George Lakoff amerikai nyelvészprofesszorra is, aki leginkább a „framing”, vagyis keret-elméletről ismert. Eszerint a metaforák, amelyek minden nyelvben magától értetődően vannak jelen, nemcsak szóképek, hanem alapvető egységei mindennek, ami meghatározza a gondolkodásunkat. Tehát a képekben ugyanúgy ott vannak, mint az érzelmekben vagy az elméletekben. Bán Zsófia kötete mintha ezen működések megfejtésére törekedne a válogatásban, amely a kötet alcíme szerint (Jelenetek a képek életéből) a képek emlékezet- és kultúrtörténeti jelentőségét állítja középpontba. Valójában azonban ennél jóval többre vállalkozik: kortárs és történeti képeket és kultúrtörténeti paradigmákat egymás mellé olvasva töpreng azon, milyen hatással van egymásra nyelv, társadalom, kultúra és politika, és ennek milyen – belátható avagy beláthatatlan – következményei lehetnek a személyes és a közösségi identitásokra.

 

Látványos játékok

Bán írásai kifejezetten politikusak, ahogyan a korábbi – értekező és szépirodalmi – művei is azt állítják, hogy a személyiség alapvetően és meghatározottan politikus. Ugyanakkor a siralmasan műveletlen, közhelyekben és féligazságokban tobzódó magyar közbeszédhez képest üdítően azok, mármint politikusak. Nem ítélkeznek, hanem mérlegelnek, nem elrejtenek, hanem felfednek, nem kiabálnak, hanem érvelnek.

A kötet első harmadában személyesebb hangvételű esszék olvashatók, a másodikban hosszabb elemzések elsősorban Nádas Péter, Lengyel Péter (vagyis a magyar prózafordulat jelentős figurái) irodalmi, és Forgács Péter képzőművészeti munkáiról. A kötet utolsó részében kapnak helyet a sajátos, a szerző számára is ismeretlen műfajú "demo-kritikák", amelyek tulajdonképpen a Mozgó Világ számára 2012-2013-ban írt szubjektív tüntetés-beszámolókat jelentik.

A kötet egyik legizgalmasabb írása az Augusztusi láz – „Hát végre!” (Látványos játék a mai időkből) című írás, amely az elő világháború kitörésének idejét – 1914 augusztusát – hasonlítja össze a száz évvel későbbivel, s amelynek kiindulópontja az, hogy mi köze van a trónörökös lelövésének a Nagy-Magyarország matricával száguldozó, náci motoroshoz. Mozaik-, vagy még inkább kaleidoszkóp-szerűen forgatja a szerző a történelmi, irodalmi, kultúra- és látványtörténeti példákat, amelyek aztán kirajzolják a társadalom és technológia egyszerre rémisztő és varázslatos egymásra utaltságát. Hallatlanul izgalmas, hogyan kapcsolódik egymáshoz a magazinkultúrával egyre erőteljesebbé váló képfogyasztás és a Kodak fényképezőgép 1914-es megjelenésének hatása, amely „demokratizálta a képtermelést” – és amelynek egyébként még ma is érezzük a hatását. Miközben a gyerekcipőben járó technológiával a filmhíradók 1914 előtt a nagyjából békés hétköznapokat ábrázolták, a háború kitörése után a mozgókép, és általában a sajtó a háborús propaganda médiumává vált, a modernitás történetében először megmutatva, hogyan képes a tömegkultúra evidensen ideológiai tereppé változni.

Ahogyan Bán nagyon szellemesen megjegyzi, ez a darabjaiból összeálló nagy kép „az optikai tudattalan találkozása a nemzet tudattalanjával”. Ebben az esszében összeér a faji alapú eugenika vagy a gyógytorna kialakulása a társadalmi és testi tapasztalatok mediatizált és politizált tapasztalatával, míg például az Ítéletidő I. és II. című írásokban az Ítélet Nürnbergben című film a vérlázítóan rasszista aktuálpolitikai közbeszéddel, a True Detective című sorozattal, a bizonyos amerikai államokban a 20. század végéig létező kényszersterilizációkkal és a 17. századi boszorkányperekkel. Gazdag, mély, de követhető.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Dívány.hu, 2016. okt. 17. 

2016-10-17 16:56:33
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ